Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Vidra-Szabó Ferenc: Karesz
KOCSIS MAGDA: — Miránk már abszolút nem ügyelt. Tárgyaláson is volt, de meg se kérdezte a gyerekeket se, vagy hogy küldött volna nekik egy csomag cukrot. Nem is törődött velünk, mintha soha nem lettünk volna férj-feleség. Mondtam én annak mindent, hogy így legyen, úgy legyen, de csak nézett, egy szót nem szólt. A tárgyalás után kijelentette, hogy nincs nála tíz fillér se. Akkor mondtam neki, hogy jöjjön el hozzánk, nálunk hálhat is, azért hogy nincs közünk egymáshoz. De azt mondta, hogy oda mégegyszer nem teszi be a lábát. Akkor hívtam, hogy fizetek neki a kocsmában egy ebédet, de azt se engedte. Azt mondta, hogy vegyek neki inkább négy vagy öt lángost. A helyében én inkább feltettem volna egy durvább pofalemezt, de a családom közt élek. Inkább élt volna úgy, ahogy tetszik, de köztünk maradt volna. Apósom biztosan haragszik rám, pedig semmi értelme, mert én nem tehetek róla. Apósom tiltakozott is, hogy ne menjek a temetésre, mert a rokonságnak nem tetszene. Megmondhatják neki, hogy én nem haragszok rá, eljöhet az unokáit meglátogatni, amikor akar. Nagyon megrendített, amikor megtudtam ... Két hónapig az ember bánatoskodik, meg minden. Nagyon sokat sírtam két hónapig .. . Most már elég jól élünk. A tárgyaláson megítéltek neki ezer forint gyerektartást, el is fogadta, de nem fizetett egyszer se. Akkorra meg is halt, amikorra fizetnie kellett volna. Azért csinálta, hogy ne kelljen fizetnie.Csak azért csinálhatta. Más oka nem volt. ZSIGÁR LÁSZLÓ: — Énszerintem egy kicsit nagyobb önuralommal a családjával kellett volna maradni. Mert én is éltem nyolc évig egy rossz asszonnyal, aki garantálom, sokkal rosszabb volt, mint az ő felesége. Én is tönkrementem idegileg, de tudtam magamon uralkodni. Tudtam, hogy a gyerekeknek fel kell nőni. Őneki is az édesanyjuk mellett kellett volna maradni. Elnézett volna a felesége sok mindent, biztos, hogy elnézett volna, mert szerette. Nagyon sok házasság van, hogy nem éppen egymáshoz valók, de ha már két gyerek van, akkor sok mindenről le kell mondani. Sok mindenről le kell mondani. Huszonkét éves volt, és tulajdonképpen én csak fölneveltem, és nem hagyta fogni a kézit. Amikor valaki huszonegy-huszonkét éves, és nem hagyja, hogy irányítsák, akkor hiába minden . . . BÉKÉSI RICHÁRD: — Az a véleményem, hogy Karesz rosszul látta a saját helyzetét. Ebben a világban nyugodtan el lehet úgy smulnizni, ahogy a Karesz elsmulnizott. Ugyanígy még ötven évet le lehetett volna élni. Csak ahhoz olyan ember kell, aki erre képes. Nyugodtan lehetett volna az a választása, hogy szarik az egészbe, elteng-leng össze-vissza, lóg a nyakunkon, vagy lóg az apja nyakán, amit csinál még harmincmillió ember rajta kívül. Csak képtelen volt már ezt elviselni. És arra nem jött rá, hogy mindenki ezt csinálja, és senki nem veszi komolyan. Mert ha komolyan vennénk, akkor Magyarország nem ennyire lenne az öngyilkossági statisztika élén, hanem olyanannyira, hogy nem is lenne utána már más! Négyet-ötöt nyugodtan ki lehetne hagyni. És akkor első lenne Magyarország, és mondjuk hatodik lenne Csehszlovákia vagy Ausztria, vagy nem tudom én, melyik ország. Csak azt kellett volna csinálnia, hogy körülvegye magát ilyen kis bástyákkal, különböző kis hazugságokkal, hogy de ő igenis így, meg ő igenis úgy! És abból nyugodtan meg lehet élni, akár nyolcvan évig is. Meg is lehet belőle gazdagodni . . . 64
