Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - Hideg Antal: Versek (Jézuskák szűz hóban, Zrínyi 1970-ben, Debreceni elégia, Díszítve önmagával, Alvadhatatlan vérem, Álomkutya, Tavaszi piros kóc)
HIDEG ANTAL JÉZUSKÁK SZŰZ HÓBAN az ég szürke arcú jós mozdulatlan rossz utaival bekerít a tél hidege percenként nyomul előre befagyasztja talán az utolsó ajtót is mögöttem bár ha kiderülne kiengednék csak és átáznék mint papírpénz a söntéspulton de nem fog mocsárrá olvadni a tél a fagy ölelget vacogtat és nem segíthet fortélyos hol-ide-hol-oda bújás az ég szürke arcú jós mozdulatlan kerít be a köd növekszik a jégbizonytalanság szerte csellengő verseim nyomai jézuskák szűz hóban egyetlen lehetőségem negatívjai ZRÍNYI 1970-BEN ,,A béke iszonyú pillanata ez...” (Oláh János) mert a vér vízzé nem válhat izgága közép-európai lelkiismerete űzi hajtja hogy várát nyugalmát odahagyja s mert ellenséget nem talál (pedig van csak így zárójelben) vagy elérhetetlenül messze hát fut körbe-körbe képzelt korlátokat átugrálva égő paragrafusok közt bujkálva mint cirkuszi ló 39
