Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - Hideg Antal: Versek (Jézuskák szűz hóban, Zrínyi 1970-ben, Debreceni elégia, Díszítve önmagával, Alvadhatatlan vérem, Álomkutya, Tavaszi piros kóc)
DEBRECENI ELÉGIA kongat szó-kolomp báránykodunk ballagunk terelget guruló köd neve-nincs sár-kutya mikor nappalt hiszünk van éj uram hol vagyunk mögöttünk napjaink fekete erdő szén-galamb füst-ének lehetőségünk csaholó kordon s gyomorban közelharc mint tetű lapos a hit lábunkban a lerogyás uram csak fogatlan farkasaidban reménykedhetünk DÍSZÍTVE ÖNMAGÁVAL nem cicázik elképzelt halállal frász-filozófiával lehetőségünk előtti csöndben díszítve önmagával vár áll ősi kín-örömben jobbjával a fodrozó jövőt simítja s támasztva magát derékon ballal domború-pocakú mama-jelölt feleségem ALVADHATATLAN VÉREM szemünk nem mikroszkóp a kackiás látomás esélye egyre csökken koppanhat mint hadaink Merseburgnál a tehetség megjáratott húsvéti odkolom kutanként hígul ó búgócsiga-szavú szónokok képernyők profitált játékosai
