Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - Buda Ferenc: Hideg Antal versei elé

HIDEG ANTAL VERSEI ELÉ

IGAZI KÖLTŐ NINCS RÁUTALVA A BEMUTATÁSRA: VERSEI MAGUKÉRT BESZÉLNEK

Idősebb pályatársként ha mégis effélére vállalkozom, teszem azt inkább tanúként mintsem írásmagyarázóként. Boncolásra, vesézésre sor kerül előbb-utóbb úgyis. Bízom benne, hogy derűs arccal fogja kiállni azokat — különbül kifent késekké1 is akadt már dolga.

Tanú vagyok hát mellette csupán, hisz évekkel ezelőtt engem tisztelt meg bizodalmával, amidőn kezembe adta első verseit; úgyszólván szemem láttán nőtt föl emberré, költővé. Ez önmagában még nem volna rendkívüli. A csodát én abban látom, hogy Hideg Antal megismerkedésünk óta lényegében nem változott. Elvégezte iskoláit, családot alapított, előre megfontolt szándékkal s hivatástudattal a népművelői pályára lépett. Számtalan keserű s kiábrándító tapasztalat alapozta meg életismeretét, de az átgázolt pocsolyák sarából nem tapadt rá egy foltnyi sem, belső mocsoktalanságát mindmáig megőrizte. Tiszta, mint a kicsi gyermek.

Pedig szava nem a gyermeké. Súlyos és fontos dolgokról szól felnőtt hangon, ember- nyi felelősséggel.

Volt idő, amikor aggódtam érte. Úgy hiszem, immár szorongás nélkül figyelhetem további útját — amíg a sors azt nekem megengedi —, vállalkozása jóllehet nincs veszélyek híján. Ezért kívánok hát neki az erő és egészség mellé még sok jó szerencsét is.

Ti pedig, kicsinyhitűek, lássátok őt, mint jár a vízen