Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - Csató Károly: Ragyogj, ragyogj… (Elbeszélés)
Ragyog, ragyog a fekete koporsó — rózsaszín édesanya lebben az el nyílt akácok lombja közé. Hantpergés. Lapátcsörömpölés. Morgás. Egyik lábról a másikra állás. És kemény tekintet. Szőke nagyhajú fiatalember: erős arcéi. Kopognak rajt a hantok és fölperegnek a lanyha levegőbe, a szelídbárány felhőkig. Hantszédület,almasárga homok és sir,és valahol nagy-nagy zenekarok meg szerelmek úsznak a tengereken; az érzékek és a bomló gondolatok partjai felé. Egyszál ember énekel, meg a pap. Talán nem meghalni, hanem élni kellene, hogy énekeljenek. A halál nem énekes. Érzéketlenség: az elfagyott láb nem érzi a fagyot: a temető nem érzi a temetést: az anyát nem érzi a fia: a halált nem érzi az élet. Milyen egyszerű, anyám! Most hazamegyek. Anyám! Koporsó anyám. Földméllyel és földdel eltűnteit, az emlékek mögé. A busznak meg kell érkezni. Nekem le kell szállnom. Kapunyitás: őszinte részvéttel nyugtató szomszédok. Kulcs, ajtóbezárás belülről. Anyám! Minden éjszaka leszédül egy alma szekrényed tetejéről. Halk csattanással vágódok a faltól falig ablakhoz: véreres szemgolyóim ott maradnak az üvegen, és hét emelettel lentebb alszanak a betonfüvek, vaskaméliák, sárgaréz-napraforgók, aranykikericsek. A mélyen ülő szobák legmélyebb ágyainak legmélyein emlékek, páros mellek; hogy hozzám fölindázzanak az álmok, a lemondások őrületei, az elérhetetlenségek, jéghideg szívműködések, csillagokig hajító érverések, eldobott szerelmek. És hamvas arcomon kék véraláfutás. A homlokom mögött zenekarok. Csodálatosan behangosítva az éjszaka, az írógép: szaxofonok, pozanok, klarinétok, trombiták, bőgők, zongorák, dobok és cintányérok; szívják magukba a fölindázó álmokat. A tétel megismételhetetlen. Az álom fölötti álomban nem nyílnak anyák, és ugyanolyan anyák nyílnak, temetnek, és nincs a koporsóban senki, csak'az anyám: ahol a gyászhuszár nem mondja, hogy a kurvaanyád és ugyanúgy mondja. CSAK A FEHÉR EGÉSZ ÉS FEKETE FÉLHANGOK ZÁPOROZNAK. ÉRZÉKEIM ÖSSZES BILLENTYŰJE VÁLASZOL. Anyám! Minden éjszaka leszédül egy alma a szekrényed tetejéről, te ragyogj, ragyogj • • •
