Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - Simonyi Imre: Korai versek (1939-1944)
SIMONYI IMRE KORAI VERSEK (1939—1944) GYULAI ARS POETICA KOHÁN GYÖRGYHÖZ Jó bíbelődni verseken, borízű, fanyar szavakon, csípős, őszvégi esteien búsulni régi bánaton, derülni elmúlt örömön. Riadót fúvunk dudába, misét írunk tamburára, jó magyarok bánatára, jó magyarok bánatára, jómagunk mulatságára. S békülni azzal, ami bánt. — És sorsod ellen a közöny legyen védő viharkabát... — Ismertelek, amikor még vásárra hordtad bőrödet Én csak írom pennaheggyel, te meg pingálod ecsettel, kedvvel is, meg keseredtem egyfajtájú szerelemmel. s rá alkudott fillérekért az a ricsajos csődület. Hát mondd, méltóbb volt az talán — emlékezz, mennyi, mennyi szenny! — mint belül szobád négy falán így élünk hát szegényesen, mégis, mégis legényesen, nyeregbe hágunk kényesen, gyepre terülünk véresen. ha borongsz régi verseken. Négy fal közt is lehet világ, négy falnak lehet ablaka, csak ember kell hozzá, ki lát, s már kész a legkülönb csata: Néhanapján az a dolgunk; asszonynépekkel viduljunk, ha sorja van — komoruljunk, ha sorja — labancra rontsunk. ha éppen harc kell s őrület... — Figyelj hát lelked ablakán: míg künn üvölt a csődület, békén poroszkál Rocinant. Nem magunkért, nem is másért, nem haszonért, nem is kárét, csak mint aki éppen ráér elhullni egy szép csudáért. S új hadra kelve vívd meg ott egy darab tiszta papíron külön csatádat, Don Quichote; kit nem bőszit már szélmalom ... Csudára vagy boldogságra; korán jutunk árvaságra, de ha kár — a magunk kára, ha nem bánjuk — más ne bánja.
