Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - JEGYZET - Szíj Rezső: Megjegyzések a Hess-problémához
nyomdász működött. A későbbi évtizedekben (1490—1526) pedig bőven akadt könyvkereskedő és -kiadó Buda városában is, de ezek a magyar plébániák számára külföldön nyomtattak latin nyelvű egyházi (mise-) könyveket. Virágzott a budai könyvkiadás a külföldi nyomdák révén II. Ulászló király alatt is. Elsősorban főúri mecénás: Perényi Gábor, Werbőczi István stb. támogatásával. Munkáikat neves nyomdák központjaiban nyomtatják. Velencében, Augsburgban, Strassburgban, Párizsban, Lyonban, Bécsben, Brünnben és Krakkóban. A legsikeresebb szerző Temesvári Pelbárt, akinek könyvét külföldi nyomdákban e korszakban kilencvenszer adták ki! A sokat szidott haza igényelte a szigorú prédikátor beszédgyűjteményét. A virágzásnak a mohácsi vész vetett véget. Ezt megelőzően — Fitz József adatai szerint — Budáról 17 könyvkereskedő nevét ismerjük, ami önmagában is bizonyítja a város élénk kulturális életét. Könyvtárainkban kb. 7000 az ősnyomtatványok száma, melyek közül 2000 még a 15. században került az országba — ami ugyancsak az ország könyvigényének a bizonyítéka! Mennyivel inkább lett volna közönsége a magyar nyelvű könyvnek, ha az már a 15. sz. utolsó évtizedeiben eljut az igen fejlett budai könyvkereskedői hálózat révén a magyar tömegekhez. Pedig, hogy mennyire élt az igény a magyar könyvre, azt a számos krakkói magyar nyomdatermék bizonyítja. 1554-ben Tinódi Sebestyén már a „minden rendben tudós jámboroknak” ajánlja krónikáját, akárcsak korábban Komjáti Benedek a maga krakkói kiadványát (amely 1533-ban jelent meg, s Szent Pál leveleinek fordítását tartalmazta). Méliusz Juhász Péter a „magyarországi kereskedő és árus népeknek”, tehát lényegében a vásározó népeknek ajánlja 1561-ben prédikációs könyvét. Mindez azt bizonyítja, hogy igenis akadt olvasója és vásárlója a magyar nyelvű könyvnek, és szó sincs arról, mintha helyhez kötött vagy vándornyomdászaink kiadványait a magyar közönség nem igényelte volna. Bornemissza Péterről is tudjuk, hogy nem fizetett rá kiadványaira, s ezek terjesztésében előkelő urak, vármegyei alispánok is közreműködtek! Ezek után visszatérek a Hess-problémához. Mi okozatta a nyomda gyors elmúlását? Meggyőződésem. hogy Hess András esetében sem a társadalom felelős elsősorban abban az értelemben, ahogyan ezt elmarasztalóan szeretik emlegetni, hanem az a képtelen szemlélet, amely egy nép számára annak történetét nem anyanyelvén írja le. Hogy ez nálunk előfordulhatott, abban kétségtelenül hibás a Mátyás-kori felső vezetés egy vékony rétege, külföldieskedő hajlama; de a társadalom a maga egészében egyáltalán nem tehető felelőssé azért, mert egy számára érthetetlen nyelven kinyomtatott könyvet nagyobb példányszámban nem igényelt. A 16. század vándor könyvkiadói és nyomdászai bizonyítják, hogy igenis akadt közönsége a magyar könyveknek sokkal rosszabb körülmények között is. Hess András a magyarok történetének kiadását indokoló feledhetetlenül szép sorai mennyire időszerűek ma is: „Magyarország krónikájának kinyomtatásihoz fogtam. Azt hittem, hogy ezzel minden magyar embernek kedves és örvendeztető munkát végzek. Ugyanis, miként szülőföldjét mindenki legjobban szereti és minden más országnál többre becsüli: szint úgy mint hazafi ösmerni kívánja az életet, mit ősei egykor folytattak, hogy ilyen módon emlékezetes jeles tetteiket utánozhassa,ellenben a szerencsétlenségeket, amik őket érték, okulva elkerülhesse.” Valóban, a múlt ismerete hozzátartozik az emberi öntudat értékállományához, sőt az emberi méltóság érzetéhez is, de Hess András latin nyelvű krónikája ezt a célt, a társadalom szélesebb köreiben, éppen latin nyelvűsége miatt, nem szolgálhatta. Nem tudjuk pontosan, miért szűnt meg Hess András budai nyomdája. Aligha azért, mert nem volt képes „hatalmasoktól támogatást kunyerálni”. A reneszánsz és a humanizmus korában a hatalmasoktól való „kunyerálás” egyáltalán nem számított a megélhetés megvetett eszközei közé. Mecénásokból élt az írók, a költők, a tudósok, a művészek, még a nyomdászok és a könyvkiadók tekintélyes része is, nemcsak a 15., hanem a későbbi századokban is. Majdnem fölösleges is keresni a megszűnés okait annyira kézenfekvőek. Egy latin nyelvű kiadványnak, ha mégoly közérdekű is, nem lehetett közönsége, nálunk sem, ahogy más nemzetek nyomdászatában sem, ezért is nyomtattak mindenütt a nép számára szánt műveket annak anyanyelvén Akárhány tudós mozgott is az ország királyi és püspöki udvaraiban, ezek együtt sem tarthattak el latin nyelvű könyvkiadót. Ami a humanistákat érdekelte, azt latin nyelven az olasz nyomdák is kinyomtatták. Hess maga nem tudott magyarul, ez is akadályozhatta őt abban, hogy a magyar urakkal, köznemesekkel kiadványokról tárgyalhasson. A magyar nyomdászat 500 évvel ezelőtt nem magyar nyelven indult: ez az egyik fő oka Hess András vállalkozási kudarcának — föltéve, hogy nemcsak objektív okok (haláleset, tűzvész stb.) játszottak szerepet gyors eltűnésében 78
