Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - JEGYZET - Szíj Rezső: Megjegyzések a Hess-problémához
Az, hogy az olasz humanisták Magyarországra úgy tekintettek, mint valami „barbár” területre, az sem lehet érv arra a kérdésre, hogy miért nem települt nyomda tartósan Budára Hess András után, Itália földje is állandó hadszíntér ezekben az évtizedekben és még századokon keresztül. Családok és városok vívják egymás ellen könyörtelen s véget nem érő harcukat, idegen országok zsoldoshadai gázolnak rajta keresztül-kasul; a bérgyilkosság „intézménye” teszi bizonytalanná a tisztes magánember életét, és mégsem menekültek területéről a nemzeti nyelven nyomtató nyomdászok. A franciák a németeket tartották „barbároknak”, nyomdáik mégsem menekültek el a német területről. A németek a tőlük keletre eső lengyeleket alsóbbrendű, akkori szóval barbároknak („szarmatáknak”) tartották, de azért Krakkóban virágzott a lengyel nyelvű nyomdászat. A németek barbároknak nevezték a magyarokat is, s ahogy keletre haladunk, lehet a sort folytatni: a magyarok a tatárokat, a lengyelek a litvánokat, az oroszok a mongolokat s így tovább. Ugyanakkor mégis e „barbár” magyar területről származó nyomdászok lepik el Olaszország városait, —jut belőlük többek közt még a franciaországi Lyon városába is. A népek valóban gyűlölték egymást. A németek lenéztek mindenkit. Nemcsak a lengyeleket, a magyarokat, a franciákat és a cseheket. A franciák úgyszintén minden népet megvetettek. Elképzelhető, hogy Hess András sorsa riasztólag hatott; s nem hitték el a magyar nyomdászok, hogy itthon keletje lenne a magyar nyelvű könyvnek. Csak a reformáció könyvkiadása cáfolja meg ezt a balhiedelmet a következő 16. században, amikor a Chronica Hungarorum már keresett és ritkasága miatt fölöttébb értékes könyv. Nem lehet tehát mindig mindent a társadalom tétlenségének vagy értetlenségének rovására írni. Misztótfalusi tragédiájában igen fontos szerepet játszott alkalmazkodásra képtelen egyénisége, a taktikai érzék hiánya, az emberi lélek félreismerése. Nem számolt az emberi gyarlósággal, amely alól sok-sok vonatkozásban a szellem óriásai és a magas tisztségek viselői sem kivételek. Kner Imre pedig maga vallotta, hogy nem képes magának terjesztési hálózatot létesíteni, s különben az ő könyvstílusa, annak egyhangúsága (1925—1944) nem is vált alkalmassá arra, hogy a közönség figyelmét önmagára irányítsa; a nem közérdekű, füzetszerű kiadványok nem alkalmasak arra, hogy nyomdát-kiadót eltartó, elegendő létszámú vásárlóközönséget toborozzanak. Hess Andrást a magyar nyomdászattörténet mindig is jelentőségéhez képest a legmagasabb fokon értékelte. Ha ezt valaki kétségbe vonja, akkor nem ismeri jól a kérdés irodalmát. Arról a nyomdászról, aki mindössze két könyvet adott ki, nem lehet annyit írni, mint a több évtizeden át könyveket nyomtató nyomdászról vagy kiadóról. A magyar nyomdászat történetében Hess Andrásról bőséges irodalom található. Egyik legszebb munka Fitz József: Hess András, a budai ősnyomdász — 1932-ben jelent meg a Magyar Bibliophil Társaság kiadásában, a gyomai Kner- Nyomdában. A Chronica Hungaro- rumnak is számos kiadása jelent meg a 20. században. Az utókor ezért nem vádolható hálátlansággal. Budán, a róla elnevezett tér ma is hirdeti emlékét és érdemeit. Ugyanakkor Misztótfalusi Kis Miklósnak tere még mindig nincs. Utca sincs róla elnevezve. A népi kollégiumi mozgalom 1945 utáni kibontakozása eredményeképpen a pesterzsébeti népi kollégiumot Misztótfalusiról nevezték el. A kollégium volt tagjai 1972-ben kérelemmel fordultak a pesterzsébeti tanácshoz, hogy nevezzen el utcát a nagy magyar nyomdászkiadóról. A tanács azóta fontolgatja, teljesítse-e a kérést. SZÍJ REZSŐ 79
