Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - Hárs Ernő: Szabálytalan elmékezés Szabó Lőrincre

nyomatékosabbá tételére a „Nem fog neked hiányozni” kérdést is megkockáztattam, gorombán lehurrogott, de nyomban hozzáfűzte, hogy nem tehetek a szólam ostobaságáról, mert kellett valamit mondanom. Barrett-Browning egyik portugál szonettjének fordítása kapcsán telefonon érdeklődtem nála egy homályos szövegrész értelme felől. Legjobb angol tudása szerint válaszolt, majd hirtelen megsemmisített: „Mi értelme van annak, hogy ilyesmivel töltőd a vasárnapi szabad idődet!” Ars poeticájáról vallott Patrice de la Tour du Pin összegyűjtött verseinek kölcsönadásakor. A kötetet a francia követség bocsátotta a rendelkezésére abban a reményben, hogy kedvet kap néhány mű lefordításához. „Beleolvastam — mondta — több helyen is, de nem tudtam vele mit kezdeni. Az én világom az Arany János-i vagy Baudelaire-i világosság, a homályt és kuszaságot átengedem másoknak.”

Az ötvenes évek elején többször panaszkodtam neki irodalmi elszigeteltségem, az alkotó tevékenységnek legkevésbé sem kedvező rendszeres minisztériumi munka és a hasonló korú és törekvésű pályatársak hiánya miatt. Két lépést is tett az érdekemben. Egyrészt fülem halItára Lakatos Istvánnak telefonon részletezte képességeimet abban a reményben, hogy hozzásegíthet valamilyen lektori vagy ehhez hasonló állás elnyeréséhez, másrészt összehozott Tornai Józseffel, aki abban az időben jelentkezett nála, mint kezdő költő. Az első közbenjárásból nem lett semmi, Tornai Józseffel azonban jó barátságba kerültem, s kapcsolatunkat a mai napig minősíti a Szabó Lőrinc-i kezdeményezés láthatatlan pecsétje. Ekkor egyébként már jó ideje nem kerestem meg Lőrincet munkáimmal. Szempontjait, melyek néha túlzók, néha bosszantóak (pl. amikor Bodzafa című versem elolvasásakor azt ajánlotta, hogy inkább a Pasaréten elburjánzott labo- dákról írjak), de mindig őszinték voltak, a legnagyobb részt ismertem. Ha verset írtam vagy fordítottam, főleg pedig — ami ebben az időszakban egész lényemet betöltötte — javítottam, az ő hangját, útmutatásait hallottam, ideges vagy érdeklődő arckifejezését láttam. Ha mindezek ellenére valami mégis homályos maradt, ott voltak a művei, melyekben hosszabb-rövidebb keresés után mindig választ kaptam a felmerült kérdésre. Így azután nemcsak saját munkáimat tisztítottam meg fokról fokra a hozzájuk tapadt salaktól, hanem az ő alkotó módszerébe is egyre mélyebben beleláttam. Szöveg- változatain keresztül győződtem meg arról, hogy saját műveihez sem volt kevésbé kíméletlen, mint az eléje kerülő idegen alkotásokhoz. S arról is, hogy ez a magára kény- szerített szigor élete folyamán csak nőtt, s végül szinte csontig ható könyörtelenséggé élesedett.

Művészi nagyságát és becsületességét ugyanakkor sok emberi kedvesség színezte. Lányom keresztapjaként 1951 karácsonyán gyermekverseinek saját kezűleg gépelt és bekötött példányát küldte ajándékul. Hasonló ajándék nyújtására buzdított később engem, amikor saját lánya, Kisklára számára egy francia Wagner-tanulmány lefordítását és bekötését javasolta. Örömét lelte a fizikai tevékenységben, és gyermekes büszkeséget érzett, ha valamilyen hibás tárgyat tökéletlen műszaki eszközökkel, inkább ötletessége révén meg tudott javítani. Egyszer nálunk is megmutatta ez irányú hajlamát, közreműködve a leszakadt fürdőszobai polc visszaszerelésében. Sajnos, fáradtabb és meggyötörtebb volt egész ismeretségünk folyamán annál, hogy közös kirándulásokra vagy nyaralásra kapható lett volna. Családja elbeszéléseiből, sőt műveiből tudom, hogy mennyit vesztettem a növény- és állatvilágra vonatkozó lexikális ismereteinek, hivatásos pedagógust megszégyenítő magyarázatainak nélkülözésével. Azt hiszem, nem lettek volna kedve ellen az ilyenfajta együttlétek, de ekkor már évről évre az volt az életrendje, hogy a nyár elején útra kerekedett, és az ország különböző vidékein, s különösen a Balaton mentén, ismerőstől ismerősig vándorolva, késő őszig nem tette be a lábát a Volkmann utcai otthonba. Egy ilyen nyáron érte az első szívtrombózis, majd 1954 szilveszterén a második. Ennek személyesen is tanúja voltam. Újév reg26