Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló
az idő iránya folyton forog, és egyszerre mindenfelé mutat, testünkben csak azért érezzük a jövőt (az idő egy irányúságát), mert mozgásban vannak a belső szerveink. * — Folyton búcsúzom a világtól. * a selyemhernyó eszik: milyen undorító! * Vénnek álmodtam magamat, amilyen nem is lehetnék; reggel megnéztem a hajam — * a kígyó nemcsak sima, de bölcs is! * Ez a bús emigráció a világból — magamba! * Az első nő hasa, ma visszanézve rá. A természet nagy bordélyháza. Mindenki beteg, aki szomorú. * Kést a halántékodba! Kettőt! — hallom, hogy biztat a gonosz. * Oly fáradt vagyok, hogy ezek a dühöngő vágyak is csak rémlenek, és gúnynak hatnak. * 7
/
