Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló
Már annyi mindent gondoltam össze, szeretném kihányni az agyam. Az agy: élősdije a testnek. * A lét fontosabb a tulajdonságainál. * Mihelyt ráérek, szomorú vagyok! óh szomorú munka! legszomorúbb meg az, ha már rá sem érek szomorúnak len Türelem: egység! Türelmetlenség: szétapróz! * Szállt, szállt a madár, s az éjszakából átrepült a nappalba. * Felmutatom az ujjamat, s a madarak felém repülnek az éjszakából. * A lélek percenkint születik meg. Nyári vihar után Még dörgött és esett, de már felcsivogtak a madarak. * Elképzelem, hogy vagy, és úgy könyörgök hozzád: — Hitesd el velem magadat!
/
