Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 11. szám - Goór Imre: Levelek Firenzéből

mesterének alkotása, melynek emléke sok neves nagyság munkáinak emléke fölé nő bennem. Kegyetlen volt hozzájuk a sors, hogy nevük nélkül mutogatja szenvedélyük, szellemük gyümölcsét? Vagy pedig nekünk állít csapdát: lektorokként hogyan vizsgázunk, amikor a műveknek jeligéje sincsen?

Itt az ember lépten-nyomon tanulságokra lel. Rubens hatalmas méretű vászna előtt szinte közömbösen megyek el, de kis méretű Brandt Izabelláját nem bírom itt hagyni. Eszembe jut a nyújtózkodásról, meg a takaróról szóló példázat és Barcsay mester intelme a saját korlátáink megismeréséről. Van Dycke képei is itt vannak. Arról tanúskodnak, hogy mesterének, Rubensnek gyengéjét éppúgy ismerte, mint a tanulságokat.

Rembrandt alakjai úgy élnek bennem, mint akikben tűz, világosság lakik, hogy másokat is megvilágosítsanak. Az Uffizi-beli Rembrandt-művek, mintha kissé halványabban világítanának. Az én szemem fáradt el, vagy a terem sötétebb a kelleténél? íme, az egyszeri találkozás nem feltétlenül alkalmas az ítélkezésre.

Veronese képeihez a szivárvány színeit társítom képzeletem ben. Színekre bőm ló fény s (hogy a nagyvonalúság mellett a varázslat is virágozzék:) új fénnyé egybefogott színek.

S mi az, ami idegenségével megfog s ezért írok róla? A bazárosok, árusok, vásározók világa.

Műemlékek tövében osztódik, szaporodik, nyüzsög és virul. Mindenekelőtt az Itáliába látogató turistákkal táplálkozik.

61