Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 11. szám - Buda Ferenc: Műfordítások a kirgiz népköltészetből
SZEGÉNY PÁSZTOR DALA Nem élet az én életem, ostorom sincs, csak a kezem, apám nincsen, bátyám sincsen, hazátlan árva a nevem. Hurrognak rám — csak hallgatok, sem ehetek, sem alhatok, legeltetvén más jószágát legyengülök, elszáradok. Nagy vétek nincstelenségem, sorsom elől nincs mentségem. Gyalog az úttalan pusztán csujjogok a csorda nyomán. Hogy élhetnék, szegény árva, őrködök idegen csordára. Nincs otthonom, nincs udvarom, se jó lovam, se ostorom. Kiehült gyomrom leapadt, bocskorom is széjjelszakadt. Csorda nyomán csujjogatok, lábuk alatt felfordulok. KÖZMONDÁSOK Parancsolgat csak az úr — izzad a paraszt szótlanul. * Nem az szép, ki dicsekszik, szép az, aki megtetszik. * Kéretlen ki közbeszól, maga ágyán ki nem múl. Utat engedj az öregnek, segíts a szegényeknek. * Szolgád, ha az rosszféle, el ne űzd, de fogd fékre. * Kemény ágytól hátad ha fáj, kora reggel talpadra állj. 4
