Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - SZEMLE - Balla Gyula: Váradi-Sternberg János: Utak, találkozások, emberek (írások az orosz-magyar és ukrán-magyar kapcsolatokról)
csinját-binját ismerve szakszerűen írni, hogy ugyanakkor irodalmi műveltségét is megmutatva irodalmi párhuzamok felvillantásával a magyar filmművészetet az egyetemes magyar kultúra természetes részévé avatta. Ez nézetünk szerint B. Nagy László működésének legnagyobb érdeme. A film kikerült a szakma szűkebb berkeiből, és egyetemes kultúránk szerves részévé vált. Figyeljük meg B. Nagy irodalmi párhuzamait. Ezek néha egy-egy bámutalos ügyességgel elővarázsolt mottóként használt versrészletben mutatkoznak meg: a filmet és rendezőjét költészetünk legnagyobbjai mellé sorakoztatva — például a Babits-részlet a Hogy szaladnak áfák kritikája előtt, a Wöeres Sándor-részlet a Szindbád kritikájának mottójaként —, másrészt pedig az elemzésekbe szőtt párhuzamokban, melyekben a bírált filmet a magyar széppróza jeleseinek műveivel hasonlítja össze. Ezek az összehasonlítások sohasem erőltetettek, mindig találóak. A bírálatok olvastán a film az olvasónak is élményévé válik, s az esztétikai élménnyé vált olvasmány a moziban látott vagy látandó film hatását is fokozza. A Németh László-tanítvány B. Nagy e filmkritikakötetét — kíváncsiságból: vajon hatott-e a mester tanítványára? — Németh László összegyűjtött tanulmányainak két kötetével párhuzamosan lapozgattam. Meghökkentő, mennyire hasonló a gondolati építkezés, az érvelési módszer, mennyire hasonlóak a stílusfordulatok, anélkül azonban, hogy ezek felismerése után a szerzőt epigonnak éreznénk. Nem tudom, folytatódott-e ilyen szinte érzékien kitapinthatóan valamely írónk kritikusi prózastílusa tanítványaiban és utódaiban, mint itt és most, B. Nagy László esetében. Szinte biztos, hogy B. Nagy László sem érzékelte ezt,ami most így, a kötetetfolyamatosan olvasva kétségtelennek tűnik. S mivel ez a hatás nem pusztán formai, B. Nagy abban is Németh László tanítványa, hogy miközben érvelése egy tájékozott, művelt ember okfejtése, ugyanakkor kritikusi állásfoglalása minden nagy gondolati apparátus ellenére is meghökkentően szubjektív, szinte már líraian indulatos. B. Nagy László önmagát is beleírta minden egyes filmkritikájába. Tragikus halálának ismeretében szívszorongató érzés Kosa Ferenc Öngyilkosság című rövidfilmjének 1968-ban írott kritikáját olvasni: ,,A szárszói tett mögött valami titok lappang, éppen nem a költőé, aki a bátorságig nyíltszívű volt, és sosem volt bűneit is megvallotta, hanem egy viszonylaté, mely ősidőktől, a Kőmíves Kelemenné homályba vesző példájától kezdve véráldozatot követel a túlélés érdekében .. Ha így is érezte nehéz óráiban, kétkedések gyötrelmei között: B. Nagy Lászlónak a túlélés miatt biztosan nem volt szüksége ilyen véráldozatot hozni. Bizonyság erre ez a kötet, a magyar filmelméleti irodalom egyik jelentős darabja. NEMESKÜRTY ISTVÁN VÁR ADI-STERN BERG JÁNOS: UTAK, TALÁLKOZÁSOK, EMBEREK (írások az orosz—magyar és ukrán—magyar kapcsolatokról) Várható volt, és nem is csalatkoztunk várakozásunkban: Váradi-Sternberg János tanulmányainak fontosságát, tudományos és eszmei jelentőségét felismerve, a Gondolat Kiadó — a Kárpáti Könyvkiadóval közösen — a magyarországi olvasók számára is elérhetővé tette az ungvári történészprofesszor könyvét. Ismeretes, hogy az 1971-ben megjelent Utak és találkozások kis példányszáma miatt szinte csak a beavatottakhoz jutott el, az érdeklődők hiába keresték a könyvesboltokban. De már most le kell szögeznünk: nem egyszerűen újrakiadásról van szó, hanem egy bővebb, tartalmilag teljesebb és színvonalasabb kötetet ismerhet meg az olvasó. A címben sem egyszerű lexikai változás történt, hanem — hűen a kötet gazdagabb tartalmához — tágasabbá, emberközpontúvá vált. Különben is ez az embercentrikus szemlélet határozza meg a kötet tanulmányait, ami nem jelenti azt, hogy a szerző bármit is feladna a történész adatgyűjtő-rend- szerező elképzeléseiből. Sőt tudván tudja, és tanulmányaiban is bizonyítja, hogy a legjelentősebb és a legjelentéktelenebb adatok mögött is emberek, a kulturális-forradalmi kapcsolatok hátterében pedig személyes emberi kapcsolatok húzódnak meg. Váradi-Sternberg János ezeket a személyes és egyben történelmet alakító emberi kontaktusokat faggatja, ezeknek a szálait próbálja felgöngyölíteni. írásai bizonyítják: teljes sikerrel. A könyv tudós szerzőjét ma már nem igen kell bemutatni. Az Utak és találkozások sajtó- visszhangja szinte példa nélküli a felszabadulás 90
