Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Raffai Sarolta: Életünk morális minősége

alsó tagozatában sem — a feldolgozásra, megértésre szánt idő a szavak és mondatok, netán körmondatok szükséges értelmezése folytán igen kevés — erkölcsi nevelésről beszélni alig lehet. És ez nem a pedagóguson múlik.

Már a tankönyvek anyagának kéne magasabb fokon szolgálnia az erkölcsi nevelést. Halálosan unalmas olvasmányokon gyakorolják gyermekeink az olvasást — kevés olvasmány kivételével. Hogy csak egy példát említsek: télen javítják a traktorokat a termelőszövetkezetekben, hogy nyárra üzemképesek legyenek. Ez egy — nem is érdektelen — olvasmány anyaga tíz éves gyermekeink számára; se több, se kevesebb: ennyi. De nem történik sem ebben, sem a hasonló olvasmányok egy, másfél oldalnyi terjedelme folyamán semmi, nem találni benne rejtett erkölcsi tanulságot, példát — nos, erre gondolok.

Igen ám, de milyen erkölcsi törvényeket szolgáljanak az ügyesen megfogalmazott, nagyon várt és nagyon szükséges kis példázatok?

Minden társadalmi rendnek megvan a maga ideológiája. A miénknek is. Ennek alapján kell erkölcsi szabályokat megfogalmazni közérthetően, tömören. Ez hiányzik nálunk — szüksége a gyermeknevelésben egyre sürgetőbb.

Ilyesfajta vélt szolgálna, jól tudom — az úttörők tizenkét, ha jól emlékszem, tizenkét pontja. A következő megfogalmazás a jellemzője: az úttörő ezt teszi, az úttörő ezt nem teszi. Amellett, hogy nem felelhet meg a szocialista etika alapjainak a pontokban rögzített anyag sem, hadd kérdezzem meg : miért csak az úttörő? Miért nem mindenki?

Az általános iskolák alsótagozatában az osztályvezetői, felsőben az osztályfőnöki órákon egy-egy világosan megfogalmazott erkölcsi szabály kéne, elvégzendő anyag legyen. Ma az osztályfőnöki órákat többnyire a hiányzások igazolására, az előző hét tanulmányi eredményeinek értékelésére, legjobb esetben némi illemtanra és aktuális megemlékezésekre fordítjuk.

Sajátos, hogy Antalffy György dr. jogászprofesszor, a Csongrád megyei képviselő- csoport tagja a törvények és rendelkezések érthetőbb megfogalmazását sürgeti — a felnőttek, s főleg a tanácsi apparátusokban dolgozók számára is! Nagyon igaza van, de én továbbmegyek.

Állampolgári jogok és kötelességek, vagy egyéb címen föltétlenül szükséges heti egy — lehetőleg az osztályfőnök által megtartandó órát, illetve így tanítandó új tárgyat bevezetni már az általános iskola felső tagozatában, miután a tanulók többsége, de egy része ezzel be is fejezi iskolai tanulmányait. Ezt a tantárgyat éppen úgy, mint a biológiai, földrajzi, történelmi, fizikai és egyéb ismereteket — az alsótagozatos olvasókönyvek erkölcsi tartalma készítené elő. A közép — és ipari iskolákban pedig már a közigazgatás, törvényhozás és büntetőtörvénykönyv mindenki számára szükséges, legszükségesebb ismeretanyagát kell oktatni végre.

S miután az új oktatási reform nyilván s szándéka szerint tananyagcsökkentéshez, valamint új tankönyvek kiadásához vezet, a heti óraszámot ezért a tantárgyért emelni sem kellene — sőt, nem szabad.

A fiatalok nem tudják, hogy gyakori, s ártatlannak induló csínyjeik sokszor legalább szabálysértések, hogy büntetést, s milyen büntetést vonhatnak maguk után. Nem tudják, hogy amennyiben szüleikhez nem fordulhatnak gondjaikkal — a legkülönbözőbb családi okok folytán —, kihez forduljanak.

Morális ismereteik hiányosak. A feltételezett jóérzés mindent nem pótolhat. Nem ismerik a csalás fogalmát, fogalmuk nincs, mi abban az elítélendő. Nem tudják, mi a becsületsértés. Sejtelmük sincs arról, hogy a szolidaritás meddig erény, mikortól vétek. Hogy milyen eset az, amelynek tudomása már bejelentési kötelezettséggel jár. Hogy melyek azok a hivatalos szervek, akikhez ilyen esetben fordulniuk kell.

77