Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Welther Dániel: A kiürített város (Emlékezés Kecskemét harminc évvel előbbi történéseire)
következtében elszállított lakosok intézkedésem nyomán haladéktalanul Visszatértek,és elkezdték a munkát. A város tisztviselői, élükön Liszka Béla polgármesterrel, minden eszközfelhasználásával siettek vissza a számukra rendelt felvevő állomásról. És példásan teljesítik kötelességüket, mint ahogyan példásan teljesítették az elmúlt héten is, amikor a hatóságok szinte elképzelhetetlen teherpróbának voltak kitéve.” Ugyanakkor feltűnő, hogy a város polgármestere különféle megbízásokat címez. Ezek közül az egyik: ,,Dr. Sándor József úrnak, tisztifőügyész, Kecskemét. Felhívom és ezennel megbízom Főügyész Urat, hogy a város hadműveleti kiürítése után a városi közigazgatás vezetését átvenni, s a visszamaradt tisztviselőkből és alkalmazottakból a város ideiglenes igazgatását megszervezni szíveskedjék.” A Duna—Tisza közi hadműveleti kormánybiztosság is hasonló értelemben rendelkezett. ,,A bejelentés alapján tudomásul veszem, hogy dr. Sághy Zoltán, Bányai Ferenc, id. Forgács Tivadar, Halász Aurél, Konferszki Lajos, Móczár Albert, Móczár József, dr. Nagy Imre, Solthy Nándor, Szoboszlai Aladár, Tóth Lajos, Pencz János, Nagy László, G. Marton Pál, Ifj. G. Marton Pál, dr. Tóth Kálmán, Szóda Lajos, Elefánt Elemér, Szerencsés József, Holik Ferenc, Volent János, Oppelt Emil O. T. I. tisztviselők és alkalmazottak az esetleges megszállás esetén helyükön maradnak. Egyben tudomásukra hozom azt is, hogy a 2641 /Főv. ági. 1944. IX. 29. számú rendelkezése alapján megszállás alatt hivatalt vállalhatnak. Kecskemét, 1944. évi október hó 23. napján” Az idézett két dokumentum a teljes kilátástalanságot bizonyítja. Mégis a polgár- mester október 19-én egy újabb hirdetményt tesz közzé, utalva az október 9-i kiürítési közlésre. ,,A hírdemény kifüggesztése tehát nem azt jelenti,hogy a város közvetlen ellenséges támadás előtt áll, hanem csupán azt, hogy a várost ismételten veszélyeztetheti az ellenséges támadás. A hirdetménynek két nagyon fontos rendelkezése van: a katonaköteles férfiak és leventék hátravonása, valamint a felesleges jószágállomány idejében való elhajtása.” ,,Újból hangoztatom tehát, hogy riadalomra nincs ok, az óvatosság azonban bizonyos intézkedések megtételét feltétlenül megköveteli és a kifüggesztett hirdetmény csak ezt célozza.” Letartóztatják a kommunistákat A katonai helyzet alakulásából jól volt látható, hogy hiábavaló minden ellenállás, hiszen a szovjet hadsereg feltartóztathatatlanul nyomul előre, s ennek következményeként az ország keleti és déli részének jelentős területei szabadultak fel. De a város urai, mint annyiszor, ez alkalommal is az erőszak, a letartóztatások eszközéhez folyamodnak. Még afőispáni székből államtitkári babérokért elszegődött dr. Kiss Endre is megintette a gyűlölködéstől elvakultakat: ,,... amikor az orosz csapatok Kecskemét kapuit döngetik, maguk még mindig embereket tartanak fogva?” A fennmaradt iratanyagból és a Visszaemlékezésekből is megállapítható, hogy 1944. október 11—23. között újabb letartóztatásokat hajtottak végre. Közöttük volt dr. Molnár Erik, Hegedűs László, Farkas Viktor, Horváth Ádám, Gömöri István, Fejes Pál, Schmidt József, Lajos Imre, Olajos jános, Recski István, Kovács Jenő, Szinnyei Sándor, Hajnal József és Panamarinka Iván. Az események alakulása azonban nem maradt teljesen hatástalan a város egyes személyiségeire. Dr. Molnár Erik visszaemlékezése szerint a letartóztatása után néhány nappal egy küldöttség jelent meg nála: Bajor Kálmán csendőralezredes és dr. Sándor józsef városi tisztifőügyész. Előadták, hogy a város polgárságának kérésére szabadlábra 76
