Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Welther Dániel: A kiürített város (Emlékezés Kecskemét harminc évvel előbbi történéseire)
,,E területek összes lakosai, az asszonyokat és gyermekeket is beleértve, lehetőleg mellékutakon induljanak útba Solt, Apostag, Dunavecse és Szalkszentmárton irányító állomások és felvevő területek felé. Az összes állatok elhajtandók ... Az esetleges vonakodókkal szemben karhatalmat leszek kénytelen alkalmazni .. Az akkori vezetés kiürítéssel kapcsolatos intézkedéseit befolyásolta az, hogy a szovjet csapatok egyik, a Tiszán átkelt egysége október 10-én hajnalban megközelítette Kecskemétet. Ennek a hadosztálynak a parancsnoka Kovtun gárdavezérőrnagy volt, aki időközben Kecskemét város díszpolgára lett. Ezen a napon ismét fellobbant a menekülési láz, amelyben elől jártak a város vezető tisztviselői. A visszaemlékezők szerint a reggel fél hat óra körül elhangzott első ágyúlövés után a Jókai utcán négyes sorokban indult meg az emberek áradata, joós Ferenc szemtanúként ezt írja:,,A Rákóczi út keramitját becsapódások érték, az úton tűzvonalban fekszenek katonák, s a nagyállomás irányába lőnek. Délután 4 óra tájban csendesedik a harci zaj. Még ég a Csongrádi út végén felrobbant vonatszerelvény, amelyhez kapcsolt személykocsikon menekültek is Voltak.” ,,a./ 1944. évi október 10. napján, amikor a harcok túlnyomó többségben még a Tiszántúl déli részén folytak, egy kisebb orosz alakulat átkelt a Tiszán és közeledett Kecskeméthez. Ezen a napon a kora reggeli órákban a város környékén a tartózkodó német alakulatok felrobbantottak a nagyállomás közelében és a belső városrész közvetlen közelségében futó vágányon álló, hosszú lőszervonatot. E robbantás következtében a városban igen sok épületkár keletkezett. d) Ugyenezen a napon, s ugyancsak a kora reggeli órákban, német repülő alakulatok repülőgépről ledobott nagyméretű gyújtó- és robbanó bombákkal felrobbantották a városhoz kb. 8 km-re fekvő Csalánosi erdőben levő lőszerraktárt, illetve az ott felhalmozott nagymennyiségű tüzérségi és egyéb nehéz robbanóanyagot. E művelet következtében a környező szőlőkben még egy-két km távolságra is, nagyon sok súlyos épületkár keletkezett.” Ugyanezekben a napokban Horthy által összehívott koronatanács ülésen Vörös János vezérkari főnök a hadihelyzet ismertetésével kapcsolatosan kijelentette; „Mostani katonai helyzetünk két súlyos momentumot vetett fel. Az egyik az, hogy a debreceni fronton kénytelenek voltunk harci alakulatainkat visszavonni, a másik: a Duna— Tisza közének teljes védtelensége. Itt ugyanis csak összeszedett kisebb alakulatok állnak szemben az ellenséggel. Friss erők itt nincsenek. Oroszországból visszaérkezett huszár hadosztályunk alighogy megérkezett, rögtön be lett vetve, és súlyos veszetsége- ket szenvedett.” A polgármester: „Riadalomra nincs ok...” A Kecskeméti Közlöny és a város urai azonban tovább hetvenkedtek. A szovjetelle- nesség, a szovjet csapatoktól való félelem érzését kiváltó agitáció erősödött. Az október 10-i nagy menekülés után néhány nappal a megijedt rendőrség, a városi vezetők sok más szervvel együtt, visszaszivárogtak, és mindent ott folytattak, ahol abbahagyták. A hadműveleti kormánybiztos a leventeparancsnoksággal tárgyalt, hogy a 18—48 év közötti katonaköteleseket százas csoportokban elszállítják Dunántúlra. Ugyanakkor intézkedés történt az ipari üzemek, vállalatok, malmok,a Platter- és azl. Kecskeméti Konzervgyár leszereléséről és elszállításáról is. A főispán elhamarkodottan nyilatkozott. „Mint a jelentésekből is kitűnik, a helyzet örvendetesen megszilárdult a Duna—Tisza közén. Kecskeméten egy nap alatt sikerült ismét mindent beindítani, visszatér az élet a rendes kerékvágásba. A kiürítési rendelet 75
