Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Raffai Sarolta: Életünk morális minősége
érőotthonnal rendelkezzék, ebben kételkedem. Ha így van, semmiképpen nem napi nyolc órai munkával szerezte. Egyszerűen: napi nyolc órai munkával ennyit keresni nem lehet. Szembe kell néznünk a ténnyel: bizony nem nyolc órát dolgozunk naponta, ha felesleggel is rendelkezünk. Csak éppen nem (esetleg nem) az állandó munkahelyünkön. Éppen ezért az anyagi javak pihenésre szánható összegét így már nehéz tervszerűen, okos és hasznos pihenésre költeni. A felnőtt korosztály nevelésével csínján kell bánnunk. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az adás folyamán oly gyakran kifogásolt felfogás pszichikai okait sem: a ma nagyon keményen, értelmes pihenés nélkül dolgozók egy-egy család első, anyagi bázist, biztonságot megalapozó generációja. Mint ahogyan a közéletben aktívan dolgozók, a negyven körüliek, a negyvenen fölüliek, akik egy-egy város, egy-egy megye anyagi és morális szempontból is a valódi jólét és tiszta élet megalapítói — hadd utaljak itt saját megyém vezetőire —, nos, állítom,ők sem pihennek okosan, sőt, szinte egyáltalán nem. Az újabb és újabb lehetőségek nem engedik, a lelkiismeret és felelősségtudat sem engedi. És ugyanez érvényes a családokra: történelmünk folyamán napjainkban nyílt lehetőség első ízben arra, hogy bármelyik átlagember — ha dolgozni tud és szeret — családjának jólétet biztosítson. Van azonban társadalmunknak egy igen súlyos hiányossága, amiről szinte soha nem esik szó, amit jobbnak látunk nem feszegetni. Minden társadalmi rend alapja a fenntartó eszmén túl a gazdasági biztonság. Ám az anyagiak mellett mindig döntő jelentősége — megtartó ereje — van a morális alapnak. Jól élünk? Jól. Ha nem így lenne, ez a vitasorozat sem indult volna, s nem keltene ekkora érdeklődést. A gazdasági feltételekkel, anyagi javakkal tehát voltaképpen nincsen gondunk, annál inkább az általános érvényű és mindenki számára egyformán kötelező morális követelmények tisztázásával. Á pontosan, közérthetően megfogalmazott erkölcsi normák hiányáról beszélek. Nézzük mai életünk gyakorlati moráljának eredőit. Összetevői tehát: 1. A valláserkölcs néhány minden időkben érvényes szabálya, mely hagyománynak, vagy szokásnak tekinthető — 2. Az ember feltételezett becsületérzése, közösségi érzése, a közösségbe illeszkedési szápdéka — 3. A Munkatörvénykönyv munkaerkölcsöt biztosító szabályai — 4. A Btk, amely tilalmakat tartalmaz. Ám a felsoroltak egyikét sem lelhetni, egyik átütő ereje sem található az iskolai nevelésben. A tantervek alapján minden korosztályt elsősorban oktatunk, a nevelés is túlnyomó részt az oktatás magasabb és egyre magasabb színvonalát szolgálja. Óravázlataink témája mellett ott díszeleg ugyan a nevelési feladat, s ezt az előre betervezett tanmenetből merítjük, de a nevelési feladat is többnyire az ismeret- anyagot szolgálja. A didaktikai, azaz oktatási feladat mellé például ilyen nevelési célok megjelölése kerül: A munka szeretetére nevelés — Az olvasás megszerettetése — A madarak fák védelmére nevelés — Logikus gondolkozásra nevelés — és így tovább. A tananyag igen magas szintű, s mert a tankönyvek nyelve alig, vagy egyáltalán nem veszi figyelembe a gyermek életkori sajátosságait, gyakran az általános iskola 76
