Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Ferenc: Makó
különülő csoport végzi: maguk a termelők, akiket gatyás kereskedőknek csúfoltak, a cseresek vagy más néven tergovácok, és a kofák. A szállítás ekhós szekérrel történt. A közönséges makói parasztkocsira feltették az ernyőt meg a 6—8 mázsányi árut, és elindultak egy-két hetes útjukra. Mindenkinek megvolt a maga piachelye, egymás üzletét nem rontották. Az ország határán kívül sohasem mentek, de élelmes külföldi kereskedők Galíciába, Lengyelországba és Ausztriába tovább szállították a makói hagymát és zöldséget. A Tirolban raboskodó Kazinczy Ferenc is ilyen vízi úton szállított „szörnyű nagyságú” hagymákat lát, amint erről a Pályám emlékezetében beszámol. A termelés fejlődésében a következő lökést a vasútépítés adja. Évtizedekig a szőregi állomásra tengelyen hordják áruikat;1883-ra épül ki az arad—Csanádi vonal. A szállítást jól bíró márványkeménységű hagyma a Világpiacon egyre keresettebb lett, a korábbi kerti művelést pedig felváltja a szántóföldi termelés. A kapitalizmus szelleme könyörtelenül átformálja a békés, patriárchális viszonyokat. A régi cserések közül csak kevesen merik vállalni a nagyobb kockázatot, de nincs megfelelő alaptőkéjük és összeköttetésük sem. Helyüket lassan átadják a külföldi kereskedelmi kapcsolatokat kiépítő zsidóságnak. A kapitalista exportkereskedelem nemcsak új piacok biztosítását jelenti, de létbizonytalanságot is eredményez. Az árak alakulása kiszámíthatatlan, teljesen ki vannak szolgáltatva a nyugati piac szeszélyeinek. Sokszor bizony tavasszal a kicsírázott hagymát ki kellett hordani a Marosra vagy az árkokba. Ha ilyenkor kérdezősködtek, hogy kinek adták el a portékát, kész volt a kesernyés humorú válasz: az árokszállási kereskedőnek. A Vöröshagymát háromféleképpen lehet termelni: magról, palántázással és dug- hagymáról. Makón az utóbbi termelési eljárás honosodott meg. A makói tájfajta vöröshagyma és annak technológiája ellen azt szokták felhozni, hogy a három éves termesztési mód költséges, sokkal előnyösebb a magról való termelés. Az igaz, hogy termésátlagban mégegyszer annyit lehet előállítani, mint a hagyományos makói módszerrel, de ez a hagyma nem bírja annyira a szállítást, és kevésbé elálló. Nem elhanyagolható az sem, hogy ma már a nyugati piac kizárólag szárított (szeletelt, porított) hagymát vásárol. Aszáraz anyagtartalom pedig a magról termesztettnél mindössze 17%, a makóinál 35%! A makói hagyma tehát ma is versenytárs nélküli. Folyik a továbbnemesítés. Az eredeti jó tulajdonságok megtartása mellett bőter- mőbb, gépi feldolgozásra alkalmasabb fajtákat kísérleteznek ki. Az elmúlt években megteremtették a nagyüzemi hagymatermelés feltételeit is, az egész munkafolyamatot gépesítették. Erdei Ferenccel együtt mondhatjuk: „Magyarország hagymatermelése Makón nyugszik.” A népélet színeiből Közmondásokban és szólásokban — más helységektől eltérően — Makó neve gyakran előfordul. A magyar nyelvterületen mindenütt ismerik a MESSZE VAN, MINT MAKŐ JERUZSÁLEMTŐL szólást, de ez nem a városra vonatkozik, hanem a dal mát boroktól meg- részegült, Szentföldre igyekvő Makó nevű vitézre, aki mámoros állapotából felrévülve már Jeruzsálemnél hitte magát, pedig valójában még messze volt tőle. Ha valaki rosszalkodik, tréfásan így fenyegetik meg: MAKÓRA, HA ROSSZA VAGY! Olyan értelemben használják, mintha itt valami aszódi javítóintézethez hasonló fegyenctelep lett volna. A város reformkori krónikása, Szirbik Miklós véleménye szerint „ezzel a csúfolódók azt akarják jelenteni, hogy Makó minden rosszat bevesz. Igaz, hogy ide sok gyűlevész nép tódult elejétől fogva, de aki egyszer ide jött, nem igen 34
