Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Dr. Nagy Béla - Fekete Gyula: Népesedési jegyzetek
A művi abortuszok még napjainkban is veszélyesebb műtéti beavatkozások, mint azt sokan hiszik. A közvetlen következményként visszamaradó egészségkárosodások 1956 előtt aránytalanul gyorsabban fogytak, mint később. A hatvanas években pedig kifejezetten megállt az a kedvező folyamat. Megdöbbentő észrevétel, hogy 1957 után is több tízezer vetélést idéztek elő tiltott beavatkozással, tehát a titkolt vetélések száma korántsem csökkent a várt mértékben. A távoli következmények nagyrészt a hormonális összhang drasztikus megzavarásával hozhatók összefüggésbe. Ezt követik a belsőelválasztású rendszer betegségei és a menstruációs zavarok; a belső nemiszervek gyulladásos, daganatos és egyéb kóros elváltozásai; a későbbi terhességek, szülések és a gyermekágyi időszak rendellenességei; csökkent termékenység, vagy fogamzásképtelenség; végül az ideg-, és elmeállapot zavarai. A szülési-gyermekágyi szövődmények gyakorisága 1953 és 1956 között fogyott, majd állandósult, 1956-tól 1970-ig pedig több mint másfélszeresére emelkedett. Az emelkedés a fogamzásképes nőkön elvégzett terhességmegszakításokkal számszerűen is kimutatható szoros összefüggésben van. A másodlagosan meddő nők 82 százalékának volt 1961-ig egy vagy több vetélése (négy évvel korábban csak 45 százaléknak)! A petefészek rákos daganatai miatt bekövetkezett halálozások aránya kétszeresére, ugyanez méhnyakrák esetében ötszörösére emelkedett. Az abortuszok következtében komoly veszélybe került a megszülető nemzedék egészsége is. A koraszülések gyakorisága például 1956 előtt 6 —7 százalék volt, majd ezt követően váratlanul, majdnem megkétszereződött. A koraszülés okai persze többfélék lehetnek, dea hirtelen emelkedés vizsgálatánál már eleve kirekeszthetjük mindazon okokat, melyek 1956 előtt is ugyanúgy hatottak, mint azt követően. Hetvenöt százalékkal nagyobb a koraszülések aránya olyan nők körében, akiknek a szülést megelőzően már volt abortuszuk vagy halvaszülésük, mint azoknál, akik korábban nem estek teherbe, ill. kizárólag élveszülésük fordult elő. Megállapították, hogy terhességmegszakításkor károsodik a méhnyak záróizma, emiatt a későbbi terhességek alatt a pete, ill. magzat gyakran idő előtt kicsúszik a méhből. Tapasztalták a peteérés késését és a petesejt túlérését is. Az ilyen esetekben bekövetkezett fogamzás korai vetélésre, terhességi-szülési szövődményekre, fejlődési rendellenességekre és méhenkívüli terhességre egyaránt hajlamosít. 1970-ben az élveszületettek átlagos súlya 234 grammal volt alacsonyabb, mint 1953-ban. Az átlagsúly alakulása 1954 — 1970 között, de különösen 1959-től, szinte teljes hasonlóságot mutat a művi vetélések 100 élveszülésre jutó számának alakulásával. A koraszülöttek kicsi súlya és egyéb káros abortuszhatások következtében tovább nő az új nemzedéken belül a szellemi, ill. fizikai sérüléssel születettek aránya. Ezek az egyedek nagy terhet jelentenek családjuk és a tágabb közösség számára is. Az egészségügyi kulturáltság egyik legfontosabb értékmérője a magzati és csecsemőhalandóság (a méhen belüli és az első életév folyamán bekövetkezett elhalálozás), amit minden országban különös gonddal tartanak nyilván. Hazai eredményeink nem javultak kielégítő mértékben, mert a terhes és csecsemőgondozás fejlődésének kedvező hatását tönkretette a koraszülöttek és kis súlyú újszülöttek százalékos arányának növekedése. Mindezen jelenségek a szülési-terhességi szövődmények megszaporodására vezethetők vissza, ami viszont szorosan összefügg a megelőző abortuszokkal. A legjobb életkilátásokkal bíró újszülötteket adó anyák túlnyomórészt a születésszabályozás megelőző módszereit fegyelmezetten alkalmazó nők közül kerülnek ki. Sok nő azonban nem tudja, hogy amikor terhessége megszakítását eldönti, akkor 69
