Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Dr. Nagy Béla - Fekete Gyula: Népesedési jegyzetek
adások fedezésére, többek között az eltartásra szorulók támogatására használják fel. A nyugdíj járulék elnevezésnek tradicionális gyökerei vannak, amit már rég nem vesz figyelembe a költségvetési gyakorlat. A dolgozóknak — minden időben — kötelessége az eltartásra szorulókról, s elsőként az ifjúság felneveléséről gondoskodni. A mai dolgozók majdani nyugdíját az utódok fogják megtermelni és folyósítani. Mindebből következik, hogy a nyugdíjjárulékot célszerűbb lenne eltartási járulék-nak nevezni. Ezzel sok félreértést küszöbölhetnénk ki, másrészt világossá válna a jövedelemből levont összeg igazi rendeltetése is. A dolgozó — munkájának hivatalosan elismert társadalmi értéke alapján — részesül a felosztható javakból. Méltányos lenne, ha a közös terhek viseléséből is jövedelme arányában venné ki részét, természetesen az anyagi érdekeltség elvének tiszteletben tartása mellett. Az anyagi javak újratermelésének — a közfelfogás szerint — elsődleges jelentősége van, noha az utódtársadalom felnevelése, vagyis a munkaerő újratermelése is értéktartó tevékenység. Az olyan szülőknek, akik már felnevelték gyermekeiket, helyén való lenne kedvezményt vagy mentességet adni a járulékfizetési kötelezettség alól, hiszen — annak idején — nem kaptak hatékony támogatást a nevelési költségek fedezésére. További problémákat vetne fel az így képzett járadékalap felosztásának módja. Az eltartásra szorulók — jogos elvárásaikat illetően — egyáltalán nem alkotnak homogén sokaságot. Némelyek már szerzett jogok birtokosai, hiszen korábbi életükben résztvettek a javak és a munkaerő újratermelésében, sőt nem is mindannyian egyforma mértékben. A nyugdíjak megállapításánál tehát továbbra is az aktív korban végzett munka társadalmi értéke lehet irányadó. Az eltartásra szorulók másik jelentős csoportja a jövő társadalmában végez majd alkotó tevékenységet. Velük szemben az egyenlő támogatás elve tűnik morálisnak, mintegy hosszú lejáratú kölcsönképpen. A fiatal korosztályok — minél magasabb színvonalon biztosított — eltartása, képzése és nevelése, az egész társadalom jól felfogott érdeke. Vádirat az abortusz ellen Az 1956 júniusában érvénybe lépett abortuszrendelet megalkotói a primitív körülmények között, illegálisan végzett terhességmegszakítások visszaszorítását tűzték ki célul, s azon túl, hogy a nők egészségvédelmét kívánták szolgálni, a tudatos anyaság lehetőségének megteremtésére is törekedtek. Fel akarták szabadítani a nőket a terhesség, a szülés és az utódnevelés kényszere alól. Úgy vélték, hogy ezzel elősegíthetik a természetes szerelmi kapcsolatok és a családi élet harmóniájának megvalósulását. Dr. Mikolás Miklós „Az abortuszlegalizáció hatása” című (Demográfia 1973/1) összegező tanulmányában — nagy statisztikai és matematikai apparátussal elvégzett vizsgálatok alapján — arra ad választ, hogy milyen mértékben sikerült elérni a kitűzött célt. A szerző matematikaprofesszor a Műszaki Egyetemen, tehát hivatásszerűen foglalkozik az összefüggések elemzésével. Okfejtése tévedésre vagy félreértésre kevés lehetőséget hagy. Megállapításaira azért is szükséges felhívni a figyelmet, mert a nők, mikor terhességük megszakítása ügyében döntenek, nemigen ismerik az egészségkárosító és nemzedékrontó következményeket. 68