Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 9. szám - MŰHELY - Orosz László: A Bánk bán jellemei

őelőtte hódol az ország. „Meráni herceg — egy férfiú nem tud kifogni egy asszonyszemélyen; s egy Gertrudis — egy asszony tud országok felett megállni” — mondja. Nem tudná elviselni, hogy így suttogjanak a háta megett: „ni, itt megyen Gertrud, az öccse kinek kontár vala Melinda elszédítésében”.

Láttuk, számítás is volt abban, hogy a tolakodó szerelmével Melindát már megsértő Ottót a végső diadal kicsikarására igyekezett sarkallni. A Biberachtól tanácsolt eszközökről azonban nemcsak nem tudott; ezeket a leghatározottabban vissza is utasította volna. Ebben az értelemben valóban ártatlan. Ottó hódítói sikerében gyönyörködött, ezért kockázatot is vállalt volna. „Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog ha Melinda érdemét temette volna el, úgy kikergettetni kész lehetnék országaimból” — mondja Ottónak (s a „kikergettetni” itt nem műveltető, hanem szenvedő igenév), a porokat felhasználó herceget azonban éppúgy meg kell vetnie, mint a sikertelen szerelmest. Mégsem merül fel benne az igazságtevésnek — s önmaga megmentésének — az a lehetősége, hogy Ottót kiszolgáltassa. Keresteti az öcsét, de nem azért, hogy megbüntesse, hanem azért, hogy megvédje. Gőgje, felsőbbrendűségi tudata nem pusztán személyes, hanem családi is. Az ugyan homályban marad, tudja-e, hogy Ottó valóban meggyilkolta Fülöp királyt, de azt tudja, hogy a gyilkosság gyanúja elől menekült az udvarába. Nemcsak menedéket adott neki, hanem tőle magától halljuk azt is, hogy lehetőséget teremtett öccse buja vágyainak kielégítésére. „Magam készíték utat, mivel beteg testvérem megvidámítása volt késztetőm; nem tiltottam tőled soha szerelmet.” (Az első kidolgozásban még világosabban: „Az asszonyaimnak egyikét ajánltam volt a megengedett szeretet és élésre.”) Gertrudis tehát képes arra, hogy kerítővé is váljék: a szerelmi szolgálat az ő szemében az alattvalónak kötelessége az uralkodóház tagjával szemben. Gondolkodásmódjának, érzésvilágának ez az oldala voltaképpen tipikus. A szexuális szolgálat megkövetelése a zsarnokság visszataszító, de jellemző vonása. Utalhatunk a hírhedt „ius primae noc- tis”-ra, de emlékeztethetünk számos irodalmi példára is ezzel kapcsolatban (Schiller Fiescojában Ver- rina leányának, Teli Vilmosában Baumgarten feleségének meggyalázása).

Gertrudisnak még a Bánkkal való végső összecsapás során is nyílnék alkalma a visszavonulásra. Nem tagadható, hogy a tébolyult Melindával szemben emberies szánalom ébred benne; ha ez hatalmasodnék el, legalább megkísérelhetné, amire Bánk kéri: „Melinda jó nevét te hagytad az udvarnak nyelvére tenni: légy most isten, s hitesd el vélek, hogy Melinda Bánk bánra érdemes: úgy letérdelek, s imádlak, én, kit ők nevetnek.” Gertrudis azonban Melinda esetéből nem hajlandó lelkiismereti problémát csinálni. A szánakozást legyőzi benne az a szándék, hogy Bánkkal szemben ne engedjen, hatalmat mutasson. Bánk idézett könyörgése számára csak annyit jelez, hogy a nagyúr megtört: itt az alkalom fölébe kerekedni. A Bánkot ért sérelem átérzésére nem képes, de amikor az — tehetetlen dühében — Ottóval együtt megátkozza a hazáját, a királyné hazáját is, Gertrudis ezt a sértést képtelen elviselni, a következményekkel nem számolva tőrt ragad, Bánkra támad. Természetesen nemcsak az átok, nemcsak ez az egyszeri sértés adja a kezébe a tőrt: e cselekedetre ösztönzi mindaz a megaláztatás, amelyet a jelenet során Bánktól el kellett szenvednie. Halálos sebbel, vérében fetrengve is az bántja, hogy „nem királyi széken” hal meg.

Gertrudis törhetetlen ragaszkodása az uralkodói méltósághoz, gőgös viselkedése a rázúduló bajban is esztelen, de impozáns. Abban, hogy a tőrt nem életének, hanem hazája becsületének védelmében ragadja meg, van valami tiszteletre méltó. Katona színi utasítása azt jelzi, hogy ekkor elmenekülhetne, de Bánk átkára „mint egy tigris” dühödik neki. Mégsem szabad jellemét pusztán ennek a pillanatnak a fényében látnunk, vagy a férfiúi szerep betöltésére törekvő asszony helyenként valóban jó értelemben férfias vonásait túlértékelnünk. Igényes színésznők Gertrudis alakjának megformálásában könnyen hajlanak arra, hogy pozitív tulajdonságait felnagyítva szinte Bánkkal azonos nagyságú tragikus hősnővé emeljék. Található ilyen törekvés a Bánk bánról szóló magyarázatok egy részében is. Holott a valódi helyzetét felmérni képtelen esztelenség, a helyesen ítélni nem tudó szeszély, az öccsével szemben mutatkozó elnéző kedvezés nagyon is kisszerűvé, nagyon is rossz értelemben „asszonyossá” teszi. Ez utóbbi tulajdonságai megakadályozzák, hogy hősnek lássuk, hatalmaskodása, férfias viselkedése viszont ellentmond annak, hogy ártatlan áldozatnak tűnjék.

Sok vita folyt Gertrudis szerepének értelmezői, magyarázói között arról, Melinda esetében kerítő- nek nevezhető-e. Abban az értelemben, ahogy Bánk vagy Melinda hiszi, nem. Nem azért távozott el álmosan, hogy Ottó egyedül maradjon Melindával, hanem azért, mert altatót itattak vele. De teljesen tisztára sem lehet mosni a kerítőség vádja alól. Bánknak az a megfogalmazása, hogy Gertrúdis „lábat ád a bujálkodónak”, Ottó kétértelmű módon való biztatása miatt is érvényesnek tekinthető.

(Ottó) Ottó a dráma legellenszenvesebb szereplője. Katona talán még a kelleténél, a drámai funkciója szerint szükségesnél is aljasabbá tette. Azt sem engedte meg neki, hogy Melindát igazán szeresse. Vágyódása pusztán ösztöni, állatias; szerelmi vallomása kiszámított ravaszkodás. (A szerelem forró mondatai közé ilyen félreszólás ékelődik beszédében: „Helyessen mondád, ravasz kölyök!”) Sorsa a cselekmény folyamán voltaképpen csupa jól megérdemelt megaláztatás: Melinda visszautasítja, Gertrudis szidalmazza, Biberach szinte teljesen nyíltan gúnyolódik vele. Ám ő annyira butának, tehetetlennek és gyávának tűnik, hogy helyzetét valójában át sem látja, még kevésbé képes változtatni rajta. Jellemző, hogy vágyai tárgyáról is lemondana nénje biztatása nélkül, s nem is éri el, csak Biberach segítségével. Ez a gyáva és tehetetlen fickó a drámának mégis a legvégzetesebben aktív figurája. Már nénje udvarába gyilkosként menekült; itt erőszakkal magáévá teszi az ország első emberének felesé65