Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk

szüleimtől.” „Közelebb lennék a szüléimhez és előreláthatólag munkahelyemhez is.”

A falu, mint természeti és társadalmi környezet 22 tanulót vonz: „Nekem nagyon tetszik Soltvadkert”, „Kecel a szülőhelyem, itt érzem jól magam.” „Ez a falu (Tompa) a szülőföldem, mindenkinek a szíve odahúz, ahol a szülőföldje van.” „Itten születtem, itten nevelkedtem, itt megszoktam, és innen nem volna semmi kedvem elmenni.” „Hozzászoktam már a falusi élethez és szeretem az állatokat.”

A tanyainál jobb életkörülmények miatt 42 gyermek szeretne falun lakni: falun „jobb a megélhetés”, „van villany, járda, állomás”, „közel vannak a boltok, a buszmegálló és még sok minden”. Közel van „az iskola, az orvosi rendelő, a munkahelyek”. Falun „civilizált lennék”, „az ember jobban kultúrálhatja magát, és emberhez méltóan élhet”. „A tanyát már meguntam, és a szüleim is, testvéreim is megunták.”

Tizenhármán a munka- és szórakozási lehetőségek (vagy mindkettő) miatt kívánnak faluban lakni. „Közelebb van a munkahely”, „szakmámnak megfelelően tudok elhelyezkedni”, „többször mehetnék szórakozni.”

Huszonnégyen úgy vélik, hogy a falu a várossal és a fővárossal szemben is jobb életkörülményeket nyújt az embernek.

„Falun is megvan a kereseti lehetőség és jó szakmák is vannak.” „Szerintem falun sokkal egészségesebbek az életkörülmények, mint a városban, és itt sem olyan rossz helyzetben vannak az emberek.” Falun „lehet jószággal foglalkozni, és viszonylag csend van”, „nem dübörögnek a repülők, a villamosok, a rengeteg autó” és „nem olyan szennyezett a levegő”.

Hatan személyes természetű indítékot mondanak. Egy fiú a szüleit követi: „itt építünk”, egy lány az életideát: „legyen egy kis házam, egy kis portám”. Ketten szerénységből választják a falut. „Nem akarok nagyravágyó lenni, amit akarok, azt falun is meg tudom tenni.” „Nem születtem én olyan gazdagnak, hogy városban éljek. Egy ilyen parasztgyereknek faluban a helye.”

A falusi élethez a fiúk és a lányok majdnem azonos arányban vonzódnak (50 és 52%). A vidéki város a lányoknak rokonszenvesebb: 49-en választanák lakóhelyükül (39%), míg a fiúk 22-en. Budapest felé a fiúk törekszenek inkább: 12 fiú és 6 lány.

A csodálatos falu után megjelenik a csodálatos város képe, ahol „szépek a körülmények”, „korszerűek a lakások”, „kényelmes az élet”. Élmény „nézni a forgalmat, este pedig a kivilágítást...” „Odahúz a vágyam kicsi korom óta.” „Én már voltam emeletes házban, és ott jobban éreztem magam, mint a földön.” „Szegeden szeretnék élni, mert ott kanyarog a Tisza is.”

Az idealizált városban „sok szórakozóhely, művelődési ház áll rendelkezésre, pezsgő az élet”, „nagyobb a műveltség”, „sok a munkalehetőség”, ezért aztán unalmas, szegényes, ellenszenves a falu meg a tanya: „Ez a falu (Kecel) változatlan. Mindig ugyanazt a tájat látom.” „Amikor a helyet megismertem, tovább már nem érdekes.” „Meguntam a falut és a tanyát.” „Szeretnek a szülői háztól távolabb lenni”; a városban élni „ahol nem kellene a sarat, vizet taposnom, és ha valamit venni akarok, öt perc alatt megfordulok a boltból. Tanyán pedig egy napba is belekerül, míg megvásárolok”. „Ott nem kell tanyai munkát végezni, jószágot nevelni”, és „mindent könnyebben meg lehet kapni, mint pl. a faluban”.

A vidéki várost hatan Pesttel szemben is előnyben részesítik, mert „ma már mindenki Pestre törekszik”. Pest „zsúfolt város” és „elég szennyezett a levegője”.

Akik a fővárosban akarnak letelepedni, nagyjából úgy érvelnek, mint azok.

61