Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk
KÉT ÚT ÁLL ELŐTTEM Kollégistáink a családi kötelékben megtapasztalták a tanyát, majd megismerkedtek a faluval. Televíziót néznek, rádióznak, olvasnak, kirándulnak: a kisvárosi és a nagyvárosi életről is vannak benyomásaik. Van véleményük, összehasonlítási alapjuk. Az élet rendje szerint felnőttes gondok nyomása alá kerültek; hajlamaik, érdekeik, lehetőségeik összeegyeztetésén kell gondolkozniuk: a felnőttek társadalmába való beilleszkedésen, azokon a dolgokon, amelyek a holnapi közérzetüket meghatározzák. A kérdés, amely úgy hangzott, hogy „Hol szeretnél élni felnőtt korodban?” a válaszok alapján vágyakat térképez fel, helyezkedési tendenciákat jelez, tudati készültséget ábrázol. A kérdésre hárman nem válaszoltak. A 221 tanyai gyermek közül tanyán szeretne élni 20 (9%), falun 112 (51%), vidéki városban 71 (32%), Budapesten 18(8%). Alapadataink szerint az orientálódás cáfolja valamelyest azt a feltevést, hogy „a gyermek, aki megkóstolja a tanyai kollégiumot, nem vágyik vissza a tanyára”; kollégistáink — annyian, amennyien — visszakívánkoznak oda: 16 fiú és négy lány. Néhányat a természet vonz „friss levegő, szabad hely, szép táj” és a meg- állapodottság: „ott nyugodtan lehet élni”. Másokat az érzelmi odatartozás húz vissza: „ott érzem jól magam”, „ott nevelkedtem fel, és nem tudnának elvinni onnan”, „nem tudnék könnyen elszakadni a tanyától”. „Ott laknak a szüleim is, a ház amiben lakunk az enyém lesz”. A többség a szülők életformáját akarja követni: „szeretem az állatokat, és azt leginkább tanyán lehet tartani”, „ott nyugodtan termelhet az ember a maga gondolatja szerint”, „szívem is húz a természethez és ott több jószágot lehet tartani”, ott „szabadon lehet élni”, „senki se ordibálna az ügyeimbe”. „Csak más ott, mint a városban” — írja egy öntudatos tanyalakó. Közöttük két leendőgéplakatost, 4autó- és motorszerelőt, három gépszerelőt számolok össze; egy-egy gyermek gépkocsivezető, ács, vadőr, védőnő, varrónő, erdészeti dolgozó, állattenyésztő szeretne lenni. (A többi még nem döntött.) Úgy tűnik, hogy a választott foglalkozás és a tanyán lakási óhaj némelyüket dilemma elé fogja állítani; ha mégsem, akkor a kettős foglalkozású tanyalakók (ma már népes) csoportját erősítik majd kollégistáink. Négyen jó rendűek, heten közepesek, kilencen elégségesek. Ha kissé bürokrata módon a tanulmányi eredményt tekintjük a szellemi kvalitás döntő ismérvének, akkor úgy tűnik, hogy a tanyán lakás vágya egyféle szellemi igénytelenséggel párosul. A tanyai élet 8 jánoshalmi, 3 — 3 tisza- kécskei és tompái, két izsáki és 1 soltvadkerti kollégistát vonz. A falu felé orientálódás bizonyosan a kollégium eredménye. Ezt az is megerősíti, hogy az óhaj nem elvontan irányul a településformára, hanem konkrétan arra a községre, amelynek kollégiumában a tanyai gyermekek megismerték a falut. A magas százalékarányban kifejezett orientációból éppen ezért nem vonjuk le azt a következtetést, hogy a várost és a fővárost felduzzasztó mobilitás tovább csökken (bár ennek törvényszerűen be kellett következnie). Az emberi igények megváltozása — növekedése — ugyancsak óvatosságra int: valószínű, hogy a tizenéves tanyai fiúk és lányok közül sokan éppen úgy kinövik a falut is, mint ahogy kinőtték a tanyát. A fészekhagyó koron inneni vágyak azonban sokoldalúan indokoltak. Aki a tanyán lakó szüleire gondol, így érvel: „Nem szeretnék távol lenni a 60
