Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk

válaszok árnyalt indokolásúak. Hét tanuló esztétikai érvet említ: „szép ez az iskola”, amit megtold még valamivel: „sok mindenben első”, „nagyon jól fel van szerelve”, „jó itt lenni”, „jól érzem itt magam”, „minden megvan azért, hogy mindenki jó tanuló lehessen”.

„Itt születtem én ..írhatnók Petőfi sorát mottóul 20 tanuló válasza fölé. „Szeretem ezt az egyszerű falut” — írja egy soltvadkerti lány. „Szeretem iskolámat, és községemet” vallja egy másik (ő tompái), de Izsáknak is van patriótája, „születésem óta ebben a községben tanulok”, Tiszakécskének, Dunavecsének, Jánoshalmának, Kisszállásnak, Kecelnek is. Puszta véletlen, hogy egyedül Kunszentmiklósnak nincs ... Ide kívánkozó észrevétel, hogy „szeretem” szót a községgel kapcsolatban a lányok írják le többször: tizennégyszer.

Két válaszban az iskolaélmény érdemli meg a szót: „igen szeretek iskolába járni”, mert „jó járni”. Tizenkét tanuló határozottan megfogalmazott közösségi élménnyel bizonyítja az igent: „Azért szeretek ebben a községben iskolába járni, mert szeretem az osztálytársaimat”, mert „jó osztálynak vagyok a tagja”, mert „több a gyerek, mint a kinti iskolában”, mert „itt vannak a barátaim”, mert „nem érzem magam egyedül”.

Következzenek ezután a többségi válaszcsoportok, amelyekben igazolódik, hogy a községi iskola megfelel alapvető rendeltetésének. A tanítás színvonalát, módját, szellemét 27-en, szervezettségét, a tanulás kényelmét ugyanennyien írják le; 19 kérdőíven a községi iskola fölénye a tanyai iskolával való összehasonlításban domborodik ki; 16 válaszban az érvényesülés feltételeként szerepel a községi iskola; 26-szor hangzik el a tanárok dicsérete.

„Tudományt tanulok” — írja egy közepes rendű tompái fiú. „Elég szakszerű az oktatás, a tanítás”, „jobban elmagyarázzák az anyagot”, „minden tárgyat egy-egy tanár tanít”, „szaktantermek vannak”, „ki van szabva minden”, „itt lehet tanulni”, „itt kényelmesebb”, „minden megtalálható, ami fontos, szükséges”, „az elhelyezés, az életmód a nagyobb követelmény továbbtanulást eredményez.”

„Szeretnék művelt ember lenni” írja egy kisszállási lány (szövőnő akar lenni), egy gépszerelőnek jelentkezett tiszakécskei fiú azt ismeri fel, hogy „ez az iskola biztosítja a jövőmet”.

Tallózhatnék még az íveken a távolabbi érdekeiket is felismerő tanyai gyermekek érettségét bizonyítandó, de az abszolút válasz után nem folytatom a sort. „Érvényesülni akarok” — írja nemes őszinteséggel egy jánoshalmi fiú (aki nem egyetemi tanárnak, csak villanyszerelőnek készül a községi iskolából).

A nevelők jellembeli tulajdonságaik és pedagógiai felkészültségük révén válhatnak a jó közérzet formálóivá. A tanárok „udvariasak”, „jók”, sőt „nagyon jók”, ,;nem gorombák”, „jól elmagyarázzák a leckét” és „igazságosan osztályoznak”. Erényük, hogy „szigorúan veszik a tanulást, nem úgy, mint a tanyán”. Ott „nem volt olyan kötelező, nem is tanultunk annyit”, „itt jobb viszonyok közt tanulunk és élünk” és „nagyobb tudást szerezhetünk”.

Egyik-másik gyermek azért szeret iskolába járni a községben, mert „itt több a kultúra, mint tanyán”, a többség azonban a tanulás kényelmét fogalmazza meg valamiként: „nem kell messzire járni az iskolába”, vagy „nem kell korán kelni és gyalogolni a buszmegállóhoz”.

Az a két tanyai gyermek (fiú és lány), aki egyértelműen azt írja, hogy nem szeret a községi iskolába járni, lényegében azonosan indokol: „nehezek a leckék”, „nem jó tanuló vagyok és otthon szeretnék lenni”.

A községi iskolát „nem túlságosan” kedvelők megoszlása egyenetlen. Kisszálláson, Soltvadkerten, Tiszakécskén, Tompán 10 százalékon aluli; Kecelen 12, Kunszent48