Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk
miklóson 17, Izsákon 19, Dunavecsén 20 százalékos. Jánoshalmán a kollégisták 34 százaléka mondja azt, hogy nem túlságosan szeret iskolába járni a községben. Ez a felmérés — bár az iskoláról is hozott a felszínre konkrétumokat — nem az oktató-nevelő munkát vette célba. Leleteink viszont indokolnának egy alapos célvizsgálatot, azt kiderítendő, hogy miért nem honosodik meg a tanulók harmada- ötöde abban az iskolában, amelybe három-négy éve jár?... Kérdőíveink egy része semmilyen támpontot nem ad. Három tanuló más község vagy város iskoláiba szeretne járni. Egy gyerek azt mondja, hogy utazni kell és ő azt nem szereti; van zavaros vagy vitatható értékű válasz: „nem elég korszerű az iskolánk, nem egy kulturális körülmény vesz körül bennünket, a tanyai iskolához képest itt jobb járni, de kevés a szemléltetőeszköz”. „Nem tudom jól érezni magam” — közli egy jánoshalmi lány (4 éve tanul a községi iskolában), akinek szomorú nyilatkozata után a többiek rossz közérzetének két alapokát találom. Az egyik a tanulással függ össze: az iskola fegyelme, szigora, követelményrendszere (a gyengébben kvalifikált tanulókhoz viszonyított magas normái) miatti kedvtelenséget jelenti. „Elég sok a követelmény”, „nehezek a leckék”, „sokat kell tanulni”. „Nem nagyon szeretek tanulni, inkább játszom”. „Nem jó tanuló vagyok”, „igyekszem tanulni, de ez nem elegendő”, „nagyon szigorúak a tanárok” — így tovább 18 kérdőíven. Gondolom, a községben lakó gyengécske tanulóknak is nehéz az iskola; az életükből kimaradó sikerélmény náluk is elapasztja az amúgy sem túlbuzgó tanulási kedvet. A tanyaiaknak mégis rosszabb: nekik idegenben kell elszenvedniük a tanulástortúrát, amit se testük, se lelkűk nem kíván, s amelynek az értelmét sem ismerik fel. „Van elég szórakozási lehetőség” — írja egy kisszállási lány — de én nem tudom, mégis olyan fu rcsa.” A kiemelt szóval később még találkozunk, de már itt közöl-' jük, hogy hiányérzetet jelent. A gyerekek egy csoportjának a család hiányzik: ez okozza náluk a rossz közérzetet 3—4 évvel azután is, hogy kiemelték őket a családi környezetből .......Egy héten csak egyszer mehetünk haza”, „ritkán mehetünk haza”, „messze vagyok a szüleimtől”. Némely kérdőíven — nem véletlenül — a rossz közérzet két oka együtt van: „nem jó tanuló vagyok és otthon szeretnék lenni”; „ritkán mehetünk haza, szigorúak a tanárok”, „nem túlságosan szeretek tanulni, mert minden időmet a szüleimmel szeretném tölteni”. Az utóbbi idézett hét válasz közül négyet lány, hármat fiú írt. Hetőjük közül négyen 3—4 gyermekes családból származnak,, a többi egyke. A „konzervatív” és a „modern” családokgyermekeinél egyforma intenzitású gyötrődést leplez a „furcsa”. A községi iskolát nem túlságosan kedvelők 15 százaléka lány, 16 százaléka fiú. „KAJA” ÉS KÖZÉRZET A szállóigévé lett panem et circensestől a Miatyánkig, a kenyérrel kapcsolatos szentenciáktól a népdalokig és a társadalmi konfliktusokig számtalan bizonyítéka van az emberi közérzet gasztronómiai meghatározottságának. Nagyon jó, hogy nálunk nincs éhínség, de nem gondolom, hogy a közérzetnek a gyomor felőli megközelítése elhanyagolható volna, amikor a testi fejlődésnek is kritikus szakaszában levő gyermekek közérzetét vizsgáljuk. A kollégiumi koszt mennyiségére, minőségére, változatosságára vonatkozó adatok szerint pozitív módon alakítja a fogyasztói közérzetet. Leginkább a mennyiségével: a 217 nyilatkozó közül 63 a „bőséges”, 151 az „elegendő” szót húzta alá; csak 49
