Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Szeszmesterek (Szociográfia a tiltott pálinkafőzésről)
vidéke; Dombóvár környéke; Gerendás, Gelej, Kalocsa, Miskolc, Nagydobos, Nagykőrös környéke; Pitvaros, Szabadkígyós, Szeged, Tar, Tiszaluc, Zagyvarékás. Az itt közölt lista csak az akták szerint teljes, amúgy hiányos. Ha a nyomozás minden esetben felderítené a kereskedelmi vonalat, csinos kis helységnévtárat állíthatnánk össze. Akkor gyakran ismétlődnék a humoros eset, hogy bérelt autóbuszon jönnének a tanúk a távoli végekről, mint ahogy jöttek a gerendási termelőszövetkezet szíjgyártó üzemének dolgozói harmincötén, amikor szállítójuk perét tárgyalta a bíróság. Ha minden üzérnek, közvetítőnek és vevőnek idézést küldenének pálinkaperben, a fél ország népe Kiskőrösre csődülne. A képtelenségnek hangzó feltevés nem a fantázia szüleménye. Meg merem kockáztatni azt az állítást is, hogy változnak az idők: Kiskőrös ma már nemcsak arról híres, hogy (állítólag) itt született Petőfi, hanem arról is, hogy itt olcsó a pálinka. De folytassák tovább a vevők. A nagydobosi: ,,A budapesti piacon hallottam almaárusítás közben egy mándoki asszonytól, hogy olcsón lehet pálinkát vásárolni Kiskőrösön. A vonatban említették, hogy csak érdeklődni kell, és majd útba igazítanak a községben.” (így is történt.) A geleji vevő: „Tudomásom volt arról, hogy Kiskőrösön, a Bajcsy-Zsilinszky utca. . . szám alatt pálinkát lehet vásárolni.” A zagyvarékási: „Az utcán csatlakoztam a velem egy irányba haladókhoz, és bezörgettünk K-ék lakására.” A tiszaluci: „Amikor én a vonatra felültem a tiszaluci MÁV-állomáson, azt sem tudtam, merre van Kiskőrös ...” A vonaton megismerkedett egy emberrel, az mondta neki, hogy „ő tud egy személyt, akinél pálinkát lehet vásárolni”. Mondják, hogy némely szeszmesternek ügynöke is van: aki az állomáson várja, leszólítja és házhoz vezeti az olcsó pálinkára szomjas vevőket. Persze, akik vonaton jönnek, és kézben cipelik a butykosokat, demizsonokat, ha viszonteladásra vásárolnak is, kisüzérek. Az országfutó seftelők — akikről nem lehet bizonyítani, hogy azok, mert „saját részükre” vásárolnak — autóval jönnek: öt-hat mú'anyagkannával a csomagtartóban. Egy hektó pálinkát minimum kétezer forint haszonnal lehet továbbadni. Adataink, információink vannak arról, hogy a fekete csatornák egyike-másika a vendéglátóiparba torkollik. F. János, akit A. községben igazoltatott a rendőr, jegyzőkönyvbe mondta, hogy a kocsijában levő 80 liter pálinkát az ÁFÉSZ italboltjában akarta eladni. Azt is mondta, hogy nem először jár a faluban: pár hónappal azelőtt a strandbüfé vezetőjének adott el 60 liter pálinkát. A 140 literrel igazoltatott R. József ugyancsak egy ÁFÉSZ-italboltot jelölt meg úticélként. Jó néhány vádlott közvetlen kapcsolatban van a vendéglátóiparral és a kereskedelemmel: egykori, jelenlegi munkaviszonya vagy a felesége munkaviszonya révén. A szövetkezeti, szakszövetkezeti italboltok, falatozók, kimérők váratlan ellenőrzése során 400—500 forint többlet van a kasszában: bizonyára nemcsak a sörhab hozza a kocsmárosok külön jövedelmét, hanem a zugpálinka is. Ha véletlenül megürül valahol az „egységvezető” állása, azt nem kell meghirdetni az újságban, mert úgyis tucatnyi jelentkező közt válogathat a munkaadó. Van olyan sejtésünk, hogy a tömegvonzásnak nem egyetlen oka a vendéglátó szakma önzetlen szere- tete. Nyomós bizonyítéka állításunknak a páhi Kossuth Tsz vezetőinek és szeszfőzdevezetőjének pere. Az ügyből itt csak egy mozzanatot ragadunk ki: azt, hogy a főzdében előállított (a vádirat szerint 1553 liter) fekete és feleslegpálinka többségét szintén ÁFÉSZ-italboltvezetők vásárolták meg: körülbelül huszonötén és természetesen nem a nagykereskedelmi áron . . . E sorok írásakor még nem ért véget a G. — ügy, amit a buszsofőrök perének is mondanak,tekintve, hogy a hét vádlott közül kettő-kettő a békéscsabai,illetve a kecskeméti VOLÁN alkalmazottja. A történet 1971-ben kezdődött a kecskeméti buszpályaudvar 57
