Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Szeszmesterek (Szociográfia a tiltott pálinkafőzésről)
kazánházában. H. János a Kecskemét—Békéscsaba-járat jegykezelője megkérdezte G. Gézától a Kecskemét—Baja-járat sofőrjétől, hogy tudna-e pálinkát szerezni. G. Géza ugyanezt a kérdést P. Ferencnek tette fel, aki keceli lakos, és a Kecskemét—Kecel- vonalon volt sofőr. P. Ferenc felkereste F. József zugfőzdést, akinek természetesen volt pálinkája. így állott össze a lánc, amelybe még három zugfőzdés kapcsolódott be, és amelyből Cs. János a békéscsabai busz vezetője sem maradt ki. A fekete csatornának ezen az ágán G. Gézái, rendű vádlott beismerése szerint 3050 liter tilosán főzött pálinka folyt el Kecelről Békéscsabára. Sok kicsi sokra megy: a vádemelésig az állam több mint 200 ezer forinttal károsodott (szeszadó), G. Géza pedig 24 ezer forint külön jövedelemre tett szert. Főzzél, ha mersz — fogj meg, ha tudsz! Az állam és a zugfőzdések viszonyát jelenünkben a főzőcske és fogócska elemeiből képzett társasjátékhoz hasonlította egy közgazdász. Akinek kedve van főzőcskézni, beszáll, akit megfognak, fizet, miközben a játék folytatódik. Mint minden társasjátékban itt is sokat számít egyfelől a rutin és a furfang, másfelől az eszközök és módszerek, amelyeket a fogó alkalmaz. Egyetlen jelentésben, elemzésben sincs olyan kitétel, hogy a zugfőzést sikerült volna visszaszorítani. Az van leírva, hogy ,,a tiltott pálinkafőzés továbbra is elterjedt”. A befejezett melléknévi igenév helyett mi itt is jelen idejű igét használunk; bizonyított állításként ismételjük, hogy a pálinkafőzés továbbra is terjed. Ennek közgazdasági okait sorra vettük: a szabályzók primátusát minduntalan hangsúlyoztuk; rámutattunk arra az ellentmondásra, hogy a jogi tilalmaknak nincs ökonómiai fedezetük. Azért vizsgáljuk mégis elkülönítve a jogi oldalt, mert az önmagában is ellentmondásos: nem szolgálja egyértelműen a célt, vagyis azt, hogy a tiltott cselekménytől elriasszon, visszatartson. Szembesítsük tehát a joggyakorlatot erkölcsi felfogásunkkal, észérveinkkel. Láttuk: a zugfőzdés tiltott árut termel; ha cukorcefrét használ fel, árut is hamisít (az esetek többségében ezt teszi); üzérkedik is, üzleti partnerének is lehetővé teszi az üzérkedést; végül külön vagy együtt becsapják a féldeciző fogyasztót, mert a vendéglátásban forgalmazott hamis áruért a valódi árát kérik. Idézzük ezután a bírósági ítéletek gyakran ismétlődő mondatát; ,,A járásbíróság az ügyész indítványára a tárgyalás tartását mellőzte, mert a cselekmény csekély jelentőségű, a tényállás egyszerű, (kiemelés tőlem Z. T.) vádlott a cselekmény elkövetését beismerte” stb. A törvény tehát nem egymásra rétegződő — és minden rétegében üldözendő—cselekmények halmazatának tekinti a zugfőzést, hanem egyszerű adócsalásnak (,,Ha megfoglak, fizetsz!”), még akkor is, ha a vádlott beismeri az üzérkedés tényét vagy szándékát; és akkor is, ha a szakértői vélemény szerint hamis árut értékesített valódi gyanánt. Kiszabja adócsalásért a pénzbüntetést, és punktum. A bírák is, a megbüntetettek is tudják, hogy e szankciónak általában nincs visszatartó ereje. A jogalkotás és a joggyakorlat azért téveszt célt, mert nem érzékeli a régi és a mostani zugfőzés lényegbeli különbségét, másneműségét: úgy szankcionálja a mostani bűncselekményt is, mintha még mindig a régi volna, a „csekély jelentőségű.” Igaz, a bíróság mostanában nagyobb összegű pénzbüntetéseket szab ki, mint a korábbi években ; igaz, hogy az ügyészi fellebbezésben szerepel az a kitétel, hogy ,,a kiszabott pénz- büntetés nem áll arányban a cselekmény súlyával” és „a járás területén az ilyen bűn- cselekmények nagyon elszaporodtak”; a büntetés még sem éri el a célját. A kortévesztésből adódó hátrányokat a bíróság nem tudja ledolgozni a jogszabályi kereteken belül. 58
