Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Szeszmesterek (Szociográfia a tiltott pálinkafőzésről)
,,Ismerőseim mondták, hogy milyen jó helyen lakunk (tanyán), hatósági személyek nem járnak arra, ott igazán lehetne pálinkakészítéssel foglalkozni. Ennek a ráhatásnak engedve én is megkíséreltem ezt a tevékenységet, mivel tudom azt, hogy Kiskőrösön sokan foglalkoznak pálinkaelőállítással, és vagyont szereztek belőle.” „Én . . . csak azt láttam, hogy sokan járnak gépkocsival, amit pálinkafőzéssel szereztek és tartanak fent.” ,,Azt hittem a pálinkafőzés megengedett, mivel a községben (Kecelen) sokan ezze1 foglalkoznak.” ,,A környéken — írja egy soltvadkerti lakos — igen sokan foglalkoznak hasonló dolgokkal, minden hátrányos következmény nélkül.” „Védekezésül csak annyit tudok előadni, hogy most sokan foglalkoznak ezzel, gondoltam, én is állítok elő.” „Úgy gondoltam különben, hogyha másoknak sikerült, miért ne sikerülhetne nekem is?” Nem volna teljes a kép, ha elhallgatnánk a gazdálkodó ember észérveit — amelyek fölébe kerekednek a tilalomnak: „Tudatában voltam, hogy cselekményemmel jogszabályellenes magatartást tanúsítok, de így (ti. házilag) olcsóbb volt a pálinka előállítása, mint a főzdében.” „Úgy láttam, nem érdemes a törkölytermést kifőzetni, mivel inkább ráfizetéses.” Zárja a sort egy kétségtelenül őszinte vallomás és egy kuriózum. A vallomást kórházi ágyon, életének nehéz pillanatában egy 23 éves kiskőrösi fiatalember tette. Előzőleg jó üzletet csinált, de baleset érte: hazafelé menet karambolozott a kölcsönkért gépkocsival. És műhibát is vétett: nem mosta ki a kannákat. A nyolc darab pálinka szagú kanna vezette el a hatóságot a készülékhez. „A tilos pálinkafőzésre, illetve előállításra nem voltam rászorulva, ezt kifejezetten anyagi haszonszerzés végett csináltam.” Az érdekes történet szenvedő alanyát régóta ismerik a bíróságon. Legutóbb visszaesőként elkövetett lopás és sikkasztás miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélték. Két kiskorú gyermekére való tekintettel, hogy túlórázhasson, hogy ne hagyja itthon pénz nélkül a családját, büntetése megkezdésére haladékot kért és kapott. Ezidő alatt kezdett el pálinkát főzni; hogy jobban haladjon két készüléken egyszerre. Bizonyára feljelentette valaki, mert a pénzügyőrök lefülelték: 143 liter pálinkát elkoboztak tőle, kivetettek rá több mint 11 ezer forint szeszadót, a bíróság pedig — a baj nem jár egyedül — megtoldotta négy hónappal az előzőleg kiszabott büntetést. A fekete csatornák nyomvonalán Fentebb láttuk: a zugfőzdések jelentős része csak általában beszél arról, hogy a pálinkát értékesíteni akarta. A dörzsöltebbek pedig meg a nagy tételben vásárló kuncsaftok tagadják az üzérkedés szándékát. „Saját részemre főztem”, „családom tagjai közt akartam szétosztani”, „kukoricáért akartam elcserélni”, „borért cseréltem”, „magam és a családom részére vásároltam”, „a közeli lakodalmamban történő fogyasztás céljára vásároltam” (110 litert) — ilyen szövegeket tartalmaznak az iratok. A nyomozás — az esetek nagy többségében — nem deríti fel, hogy merre kanyarognak a fekete csatornák, emiatt a zugkereskedelemről való ismereteink eléggé hézagosak. Viszont a tettenérés helye, körülményei, a vevők foglalkozása, illetősége — nem utolsósorban elszólásai alapján — egyet s mást bizonyosan tudunk, és sok mindent sejtünk. Az aktákban előforduló helységnevekből tudjuk azt, hogy a kiskőrösi és környéki zugfőzdések kereskedelmi kapcsolatai és útvonalai az egész országot behálózzák. Abony, Battonya, Bácsborsőd, Bátaszék, Berkesd, Békéscsaba, Budapest; a Balaton 56
