Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - Raffai Sarolta: Morzsahegyek (Kisregény, befejező rész)
— És nem pusztán az egyöntetűség kedvéért, ne higgye. De a maga rajzai sem tökéletesek. Sajnálom. — Igenis. — Néhány karcolatnak pedig miért kegyelmezzek, ha már arról van szó. Az a néhány se oszt, se szoroz. Egyetért? — Igenis, gyakorlatvezető elvtárs. — Na látja — bólogat a Tanfőnök —, na látja. Tehát az eddigieket megcsináljuk még egyszer, elsőtől az utolsóig. Az egész évi anyagot újra, szépen, tisztán, hibátlanul, pontosan. Kényelmes lassúsággal nyúl a füzetekért, s gerincénél egymás után tépi be valameny- nyit. A Fiú elhülten nézi. A Tanfőnök közeledik. — Ki-ki fogja a magáét. Az új füzet leadási határideje május egy. A munka ünnepe, kispajtások. Illendő, hogy kifogástalan munkával készüljünk reá. Végeztem. A Fiú kilép, nyakán Sisák forró leheletét érzi. Mintha most látná a vaskos füzetet először, óvatosan fogja, s viszi, kissé eltartja magától. A műhelyben már kora reggel rossz volt a hangulat, a Tanfőnökre tehetett valami ostoba megjegyzést a fiatal munkás, a folyton ellene lázadó. A Fiú ma később jött, csaknem elkésett, nem tudja pontosan, mi történt. Most azonban mindenki őket lesi, minden munkás mozdulatlanul várakozik. Még a Mester is. Sisák az egyik kocsi hűtőjére dobja a füzetét. — Csinálhatjuk az egészet újra. Az egész évi rohadt anyagot — sistergi dühvei. A Mester a Fiút nézi. — Igaz? O vállat von. Istenem .. . megcsinálja. Rajzolja éjjel-nappal, megelőzi a többieket... lesz néhány nap békesség legalább. Rajzol, szerkeszt, mint a gép — ügyes keze van —, s Anya se kötözködik, ha sokáig, ha késő éjszakáig babrál is el vele. Anya kávét főz, jó erős kávét, s örül, hogy a hosszú kiesés után a régi fiára lel. A szorgalmasra. Hálásra. A Mester hangja riasztja fel. — Ezt most már nem tűrhetjük — mondja nyugodtan. — Ezt nem. A munkások helyeselnek, s a Mester megindul. A vasajtón hármat koppant, csak azután nyit be. — Gyakorlatvezető elvtárs, fáradj ki, légy szíves. — Dolgom van — hallják a foghegyről odavetett választ mindannyian. A műhelyben alvadt a csend. — Nekünk is van dolgunk, sőt, nekünk normánk is van, ellentétben veled. Mégis arra kérünk, szíveskedj kifáradni. — Eszem ágában sincs. — Helyes — mondja a Mester. — Az igazgató majd ráér, csak érte nem egyedül megyek. — A Kölykök itt maradnak! A Mester szelíd. — A tanulók természetesen maradnak. A tanulóknak ma még csak te adhatsz engedélyt a műhely elhagyására, gyakorlatvezető elvtárs. Tévedés ne essék: nem engedélyért kopogtattam, bármennyire hízna is a májad, ha egyszer erre fanyalodnék, gyakorlatvezető elvtárs. Csakhogy ne feledd: mi egyenlő rangú munkatársak vagyunk, te, és a műhely felnőtt dolgozói. A tanulókat te dirigálod, s a tanulók nem jönnek velünk, ha ez megnyugtat. Engem nem nyugtatna meg. Tisztán hallani a bójamellkas fújtatását. — Mit akartok? 28
