Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 4. szám - MŰHELY - Halász Géza Ferenc: Zsigray Julianna - egy beszélgetés tükrében
HALÁSZ GÉZA FERENC ZSIGRAY JULIANNA EGY BESZÉLGETÉS TÜKRÉBEN A maradandó irodalmi érték és a közönségigény viszonyának újabb nagy rejtélye? A kritikusok ugyanis megdöbbenve tapasztalták, hogy mind egy szálig elfogynak a Zsigray-kötetek. Elkelt például az Erkel Ferencről szóló életregény, A Sugár úti palota 5. kiadásának újabb 50 ezredik példánya. Aztán vásárlókra talált a hatodik kiadás is, ami már 200 ezer példányt jelentett. Pedig a magyarországi árakhoz képest drága volt a könyv. A könyvtárakban salátává olvassák Zsigrayt. A kelendőség okait kutatva az egyik megállapítás így hangzik: „Zsigray Julianna olyasmit tud, amit egy pénzt és időt nem, de szellemi fáradságot annál inkább kímélő közönség elvár: közhelyeket úgy adjusztálni, mintha valódi irodalom, valódi műveltséget árasztó ismeretterjesztés lenne.” Az írónő fejére az utóbbi időben visszahullanak azok a megjegyzések, amelyekkel ő sem fukarkodott a regényeiben: „lealacsonyodása az írásművészetnek. Szégyen- teljes kapcsolat a közönség ösztöneivel, rosszhiszemű vásár a művészet lényegével. Az ember sorsának kialakulásában sokkal több a homályos pont, a megfejthetetlen pillanat, mint ahogy azt az életrajz-regényírók szeretik elhitetni az olvasóval”. Sőt, nagyon gyakran a saját fordulatait minősíti úgy, hogy olyanok, mint egy rossz színdarab, regény vagy film részletei. Amikor a dilettánsokat emlegeti, rendszerint eléjük 75
