Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 3. szám - MŰHELY - Szentmihályi Szabó Péter: Meditáció nemzedékemről
cizmussal, ideges passzivitással fogadta a hetvenes éveket. Ekkortájt válik állandóvá és általánossá a „rossz közérzetről” valló panasz a fiatal írók között. A megszülető művek nagy része lézengő, helyüket kereső és nem találó fiatalokról szól, akik az utcán vagy az országúton találják meg pillanatnyi szórakozásukat. Isznak, szeretkeznek és néha filozofálnak, s igyekeznek külsőleg elhatárolódni az anyagias, kispolgári felnőtt világtól, a hivatalok, főnökök, a társadalmi presztízs, képmutatás, a kötelező státusszimbólumok Világától. A megjelent művek nagy része erősen önéletrajzi jellegű, s alig történik kísérlet arra, hogy megkíséreljék belülről is ábrázolni a „nagy társadalmat”, a felnőttek világát. Ezt a kritikai megjegyzést majdnem minden fiatal írókról szóló írásban megtaláljuk egy nagyon lényeges szempontra azonban ritkán hívják fel a figyelmet. A fiatal írók általában harminc éves koruk körül adhatják ki első kötetüket; az indulás, a gyakorlás éveit azok a publikálási lehetőségek határozzák meg, amelyeket számukra az idősebb nemzedékek biztosítanak, engedélyeznek. Miután első kötettel megbízható írói hírnevet, elismertséget nagyon ritkán lehet szerezni, és közismerten a magyar kiadók és főleg nyomdák kéziratátfutási ideje rendkívül hosz- szú, a fiatal írók a monopolhelyzetben levő folyóirat-szerkesztők szállítói. Mondhattam volna: kiszolgálói, kiszolgáltatottjai, azonban ez a merev hierarchia túlzásként hathatna az „irodalmi respublicában”. Mivel tartós elismerést csak a két fővárosi, nagy példányszámú folyóirat biztosíthat (a fiatal íróknak nincs saját folyóiratuk, csak időszakos kiadványaik), a fiatal írók műveinek megírását, témavilágát, műveik közlésre való kiválasztását lényegében a szerkesztők ízlése dönti el. Az idősebb nemzedékek minden bizonnyal olyannak látják a fiatalokat, ahogyan a fiatal írók ábrázolják. De vajon igazán ilyen-e a fiatal nemzedék, és vajon valóban így látják-e a fiatal írók saját korosztályukat? Vajon nem merészkednének-e ki nemzedéki gettójukból, nem ábrázolnák-e a „nagy társadalom” életét és problémáit, ha erre teret, lehetőséget kapnának? Egy idősebb író, valamikor a hatvanas évek közepén, arctalannak nevezte ezt az írónemzedéket. Vajon nem az idősebb író nemzedéke teremtette, nevelte és tartotta meg annak? De ez a nemzedék ma már nem nevezhető arctalannak. Legfőbb ideje, hiszen már harminc év körüliek; felelős állampolgárok, családapák. Még sok bennük a nosztalgia, a ténfergés, a teenager-közönyösség és behaviour-kíváncsiság, de az ártatlanság korának már vége. És ez az ártatlanság sosem volt felhőtlen. Melyek e nemzedék közös intellektuális vonásai? Kellemetlen kérdés, mert ilyen fokú általánosítást bizonyítani aligha lehetséges; ha mégis megkísérlem, ezáltal csak saját véleményemet juttathatom kifejezésre. Ha az előbbiekben világnézeti eklekticizmusról szóltam, most tisztáznunk kell, milyen alapvető ideológiák jelentkeznek irodalmi megfogalmazásaikban. A marxizmus—leninizmus mellett erősen hat rájuk az egzisztencializmus, a pszichoanalízis, a pragmatizmus-behaviourizmus. Ezek majd mindegyike rendelkezik valamilyen irodalmi-esztétikai bázissal vagy eszköztárral. Különösen kiemelhető az egzisztencializmus, amelynek legjelesebb képviselői mindig is választottak irodalmi formát tételeik kidolgozására, annál is inkább, mivel az egzisztencializmus nemcsak filozófia, de spontán átvehető életérzés is. Ha az utóbbi öt-nyolc esztendő műveit vesszük szemügyre, fejlődési tendenciájuk a realizmus felé való közeledést mutatja. Összefügg ez a már érintett szubjektív idős- bödési-érési folyamattal, de más jelenségekkel is. Az elmúlt években Magyarországon — nagyon sok, különböző korú író részvételével — olyan valóságfeltáró munka indult meg, amelynek hatása alól a fiatal írónemzedék sem vonhatta ki magát. A harmincas évek „népi íróinak” példájára hatalmas szociográfiai munka indult meg; egy jelentős könyvsorozat is elindult, „Magyarország felfedezése” címmel. De nemcsak a nagy tájegységek feltérképezése kezdődött el, hanem a szűkebb haza, a legszűkebb lakó87
