Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - JEGYZET - Körber Tivadar: Kacsóh Pongrác kecskeméti éveiről
mány történetében nem is tartják számon. Gyakorlati téren viszont igen hasznosan gyümölcsöztette természettudományos képzettségét — az iskolán belül és kívül egyaránt —, így például az 1911-es kecskeméti földrengés után végzett méréseit — melyekkel hatékonyan járult hozzá a közhangulat megnyugtatásához — tudományos munkák szerzői is felhasználták forrásként. Több anekdotaszerű adat van arról, milyen nagyra becsülték már diáktársai is Kacsóh matematikai tudását. Evekkel ezelőtt egy azóta már elhunyt volt kolozsvári iskolatársától hallottam, hogyan juttatta be Kacsóh az általa kidolgozott írásbeli feladatokat az érettségizőknek a falon át egy erre a célra fúrt lyukon keresztül. A másik, melynek írásos nyomára leltem dr. Horváth Gedeon gyűjteményében, egy szerződés, Horváth Károly, Montbach Jenő, valamint Kacsóh Pongrác között. Ebben az áll, hogy bizonyos összegű havi díjazás ellenében Kacsóh elkészíti fenti két osztálytársának írásbeli házi feladatait, sőt a nehezebb példákat szóban is elmagyarázza. A „szerződés” formája és stílusa Kacsóh derűs egyéniségéről, humorérzékéről tanúskodik. Az a tisztelet és szeretet, mellyel Kacsóht Kecskeméten fogadták, elsősorban mégis az ismert és ünnepelt zeneszerzőnek szólt. 1904-ben írta a János vitézt, 1905 elején már a századik előadást ünnepelték. 1906 a Rákóczi megírásának éve volt, ezt a művét Kacsóh sokkal különbnek tartotta az előbbinél, bár sikere meg sem közelítette a János vitézét. A közvélemény azokban az években minta magyar nemzeti daljáték legnagyobb élő képviselőjét ünnepelte, nem egészen alaptalanul, de — valljuk be — kissé túlbecsülve műveinek jelentőségét. Nem sikerült biztos adatokat nyernem arról, milyen zeneszerzői munkát végzett Kacsóh kecskeméti évei alatt. De amit itteni zenei működéséről megtudtam, ennél sokkal lényegesebb. Kacsóh ugyanis igen sokat tett a város társadalmának zenei művelődéséért. Gondosan felépített zenetörténeti előadás- sorozatának fennmaradt műsorfüzetéből láthatjuk, hogy a legjobb értelemben vett „teljességre” törekedett — a sorozat programja, felépítése bizonyos tekintetben példaképül szolgálhatna mai ismeretterjesztésünk számára is. Tudjuk, hogy előadásai igen sokakat vonzottak, akiknek zöme feltehetően nem részesült előzőleg zenei képzésben. Bár mai meggyőződésünk szerint a valóban elmélyült zenei műveltséghez — vagy ahogy meglehetős pontatlan és félreérthető kifejezéssel mondani szokták: a „zeneértéshez” — az aktív muzsikáláson, énekes vagy hangszeres képzésen és képességfejlesztésen át vezet az út, Kacsóh előadásainak tanulsága szerint egy jól képzett, művelt, szuggesztív előadóegyéniség is érhet el eredményeket, legalábbis felébresztheti az érdeklődést a képzetlenebb hallgatóban is. (Napjainkban Leonard Bernstein televíziós előadásai szolgálnak hasonló példákkal.) De a sorozat tematikáját vizsgálva feltűnik az is, milyen bátran és nagy lelkesedéssel propagálta Kacsóh saját kortársainak zenéjét. Kapcsolatát az akkor még a mainál is erősebben fővárosközpontú zenei élettel egy percre sem szakította meg, bizonyítva ezzel, hogy a „vidéki” élet nem jelent szükségszerűen elszigetelődést, nem jelentett a század első évtizedének közlekedési viszonyai között sem, amikor még a tömegkommunikációs eszközök sem léteztek. Kacsóh gyakran felutazott a fővárosba s őt is meg-meglátogatták művészbarátai, olykor nagy feltűnést keltve a kecskeméti közvéleményben. (Jacobi Viktor piros autón érkezését még az újság is szenzációként emlegette.) így azután nem csoda, hogy előadásain — melyeket rendszerint maga illusztrált zongorán — a legfrissebb, legújabb alkotásokból is részleteket mutatott be. Bár Kacsóh zongorázásáról, hangszerjátékának színvonaláról nemigen lehet reális képet alkotni, tudjuk, hogy lakásának nyitott ablaka előtt éppúgy összegyűltek az emberek, amikor hangszeréhez ült, mint ahogy híres, ünnepelt művészek esetében volt szokás annakidején. (Liszt Ferenccel kapcsolatban jegyeztek fel hasonlót az egykorú krónikák, amikor Szekszárdon Augusz Antal házában vendégeskedett.) 85