Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Gondunk: a tanyavilág
ÁTMENETI IDŐSZAK Dr. Gajdócsi István (a Bács-Kiskun megyei tanács vb. elnöke) vitaindító előadásában először arról beszélt, hogy a tanya rendkívül bonyolult és komplex gond, amely létével, településstruktúrájával jónéhány generációt foglalkoztatott már; sok jó szándékú és kevésbé jó szándékú elképzelést ítélt kudarcra. A tanya nemcsak történelmi örökség, de napjainkban, a szocialista mában is nagy fontosságú, sokrétű, változó társadalompolitikai tényező, gazdasági kérdés, amely irritál, megoldásra ösztönöz és kötelez. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint az ország lakosságának 8,3 százaléka, 860 ezer ember él külterületen. A tanyai, külterületi lakosság aránya legmagasabb Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyében. E hét tanyás megyében a lakosság 16 százaléka él külterületen: S70 ezer lakos. A legtöbb Bács-Kis- kunban: a megye lakosságának csaknem 30 százaléka — 164 ezer ember — él külterületen, nagyobbrészt a hagyományos szórványtanyákon. Mindenekelőtt a Homokhátságon, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas városok és járások területén helyezkednek el zömmel a tanyák. Tanyai lakos minden ötödik munkás és a mezőgazdaságban dolgozóknak csaknem a fele. A megye lakásszámának egynegyede, 50 ezer lakás külterületen, tanyán található. Ezek a számok és arányok, nemkülönben a tanyai lakosok hátrányos helyzete indokolják azt, hogy e sajátos településforma elkezdődött változásaival, észlelt és várható tendenciáival foglalkozni kell. Az előadó a felszabadulástól a jelenig három történelmi momentumra utalt, amely a tanyavilágra kihatott. Az első az államrend megváltozása és a földreform; ennek nyomán az országban 75 ezer új tanya keletkezett. Központi intézkedések hatására javultak a volt cselédek, bérmunkások élet- és munkakörülményei, fellendült a tanyai népművelés, általában a politikai és kulturális munka. Az átmeneti fellendülés idejére esik a Tanyai Tanács működése. Ez a szervezet céljául tűzte ki a tanyán lakó emberek életének megváltoztatását; az új földhözjuttatottak megsegítését. Új tanyaközpontokat jelölt ki, terveket készített. Javaslata alapján pl. Bács-Kiskunban 28 új község alakult. A tanyavilágra ható második történelmi momentum az ötvenes évek gazdaságpolitikai torzulásaiban mérhető. Ekkor sok ezer ember fordított hátat a tanyának, főleg a produktív korúak változtattak életformájukon. A dinamikus iparfejlődés ugyancsak az átréteg- ződés tendenciáját erősítette. Míg az 1949-es népszámlálás idején az ország lakosságának 16 százaléka élt tanyán (másfélmillió ember), addig ez a szám 1970-re majdnem a felére csökkent. A csökkenés 1950 — 60 között volt a legnagyobb mértékű. A tanyarendszer jelenét és távoli jövőjét is meghatározó korszakos változás a mező- gazdaság szocialista átszervezése volt. Jelenünkben a tanyai lakosság gazdasági bázisa és társadalmi szervezete a szocialista nagyüzem. A korszerű mezőgazdasági üzemek létrejötte az állami gazdasági, szövetkezeti majorok megépítését, az élet- és munkakörülmények javulását hozta. A tanyaiak is megismerték a korszerű agrotechnikai, agrokémiai eszközöket. A tanyai lakosság a szocialista nagyüzemmel megkapta az ingyenes orvosi ellátás jogát, a betegségi biztosítást, az öregségi járulékot, a nyugdíjat. A termelőszövetkezetek megszilárdulásával a tanyákon és külterületeken élő lakosság csökkenési tendenciája lassúb- bodó. „Úgy véljük, kimondhatjuk általában, hogy a tanya társadalmi-gazdasági alapjai megrendültek. A nagyüzemi gazdálkodás keretei között a tanyarendszer a múltban sem fejlődhetett volna ki; a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kialakulása, megszilárdulása után pedig a megszűnése szükségszerű folyamat. Ezért távlati fennmaradása vagy megszűnésének akadályozása, mesterséges lassítása fékezi a termelőerők gyorsabb fejlődését, a korszerű agrotechnika, kémia tömeges alkalmazását, az élőmunka hatékony felhasználását. Ugyan43
