Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Schalk Gyula: Az ősmagyar népi csillag- és csillagkép nevek
A Mizar érdekes módon arab elnevezése alapján: AI anak al bénát a gyászolással és gyászolók fogalmával is összefügg. (Latin: miseria = nyomorúság.) A Mizar volt az első kettős- csillag, amelyet Riccioli olasz csillagász felfedezett. (Mindezek után nem lehet kétséges, hogy a néphit szerinti Hüvelypici nem más, mint az Alcor.) Az ősi magyar néphit szerint nagyon is hozzá van kötve a Göncölhöz a világ sorsa: „A Döncölszekér húzza az egész világot, a cigány gyerök ugrál az ökörre, oszt leesik mindég; mikó a középső ökörre úgy rá bír ugrani, hogy nem esik lé, akkó evesz a világ.” Nem lehet nem észrevenni, hogy a magyar ősképzelet elsősorban ökört képzelt a szekér elé, és nem lovat. Magának Göncölnek mindenféle égi alkalmatossága van. Ezek is ott vannak az égbolton körülötte: Göncöl koszorúja, Göncöl lánca, Göncöl szérűje, Göncöl térítője, Göncöl vágása. Van tehát földje, gazdagsága, és van Göncöl pallérja is. És van a magyar népképzeletben GÖNCÖL MÁSA is, mely nem más, mint a Kis Göncöl. Ez a Tündérkirályné szekere is egyben, amellyel a néphit szerint Jézust ajándékozta meg annakidején. Arra is van ősmagyar magyarázat, miért is volt görbe a Göncöl rúdja: azért, mert mikor a Kis Göncöllel Jézus visszafelé ment a Tejúton, kátyúba került a kocsi, és elgörbült a rúdja. Mások szerint nagyon meg volt rakva kenyérrel, cethallal(l) és morzsalékkal. Ezek a képzetek már a keresztény kor elképzeléseinek és az ősi elgondolásoknak a keveredéséből születtek. A hagyományok azt igazolják, hogy őseink képzeletét igen csak izgatta a Föld és az ég „középpontjának” a kérdése. Az ég közepét az „Ég köldökének” tekintették — mintha ember lenne. Az ég köldöke tulajdonképpen a Sarkcsillag volt. A Sarkcsillag volt a „felső ég”-nek az a másik nevezetes pontja, amely foglalkoztatta őseinket. VILÁGOSZLOP, VILÁGFA, VILÁG KÖZEPE ÉS A SARKCSILLAG A Sarkcsillagnak a különböző népeknél betöltött igen fontos szerepéről meglehetősen bő irodalom áll rendelkezésre. Ez az irodalom azonban elsősorban csillagászati és navigációs vonatkozású. Néprajzi, mitológiai vonatkozású adatunk már kevesebb van. Van azonban annyi mindenképpen, hogy megállapíthassuk: igen jelentős szerepe volt a Sarkcsillagnak ilyen vonatkozásban is. A legtöbb északi nép ,,Oszlop”, „Világ oszlopa” elnevezést használ. E népek az égboltot egy hatalmas tartóoszlopra szerelten képzelték el, a csillagokat pedig az égboltra erősítve. Összefüggés mutatkozik a magyar népnél is megtalálható „Világ közepe” és a Sarkcsillag között. Sok város és falu lett „Világ közepe” őseink képzeletében. így: Cinkota, Kóly, Boldogasszonyhalma, Tápé, Enying, Kenese, Pécska, Gyula és Gyöngyös is, amint az sok népdalból kiderül. E felfogás alapján készült hazánkban is egykor a „Világoszlop.” E diszes oszlop tartotta az égboltot, tetején van az aranygomb, a Sarkcsillag, körülötte fordul az égbolt. Lent a Föld közepébe nyúlik ez a ház előtti díszes oszlop, ahol egy rézhegyre támaszkodik. A magyarok „Világoszlop”, „Világfa” kultuszára Berze Nagy János mutatott rá az Égigérő fa című magyar mitológiai tanulmánykötetében. AZ „ÉSZAKAI SZIVÁRVÁNYTÓL” A SZALMÁS ÚTIG Talán a Tejút ősi, népi elnevezéseinek irodalma a legnagyobb valamennyi ősi csillagnév- irodalmunk között. Szerencsére a fennmaradt elnevezésekről pontosan tudjuk ebben az esetben, hogy mire vonatkoznak, így a kép is pontosabb, ami az ősmagyar égbolt Tejút- járól elénk rajzolódik. Az ősi székely monda szerint megfogyott népével hátrálni kényszerült Csaba, s hogy az elveszett haza visszaszerzésére ázsiai rokonaival együtt térhessen vissza, hátrahagyta Erdély határánál őrködni a székelyt. Majd háromszor is visszatér serege egy részével, hogy megmentse 112
