Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / Petőfi-különszám - Kőhegyi Mihály - Vorák József: Petőfi esküvői tanújának emlékei Kiskunhalason

szólva említi Sass Károlyt: „A tavaszi hónapok — s a békéltető barátnő és barát, Térey Mari és Sass Károly eloszlatják a félreértéseket..

Az 1969-ben megjelent Magyar Életrajzi Lexikon II. kötetének 578. oldalán, magánközlésre hivatkozva adja Sass életrajzi adatait. Pontos adatokat nem ismerve, születését, halálát így jelzi: „Borjád, 1823-25 közt — ?" Egyebekben közli, hogy a 80-as években városi pénztárnok volt Kiskunhalason és hogy Petőfi házasságára vonatkozó emlékezéseit a helyi lapban tette közzé.

Nincs szándékunkban Sass Károly személyének jelentőségét érdemén túl nagyítani. Az általa közöltek jelentősége tette kötelességünkké személyi adatainak pontosabb tisztázását. Az adatokat a Halason éjő Hodossy Géza, nyugalmazott városi tisztviselő, Sass Károly unokája bocsátotta rendelkezésünkre:

1. A sárszentlőrinci ágostai hitvallású keresztény egyház anyakönyve szerint Sass Károly, Sass István árendátor és Farkas Erzsébet fia 1825, február 14-én született Borjádon.

2. A kiskunhalasi református egyház esketési anyakönyve szerint Sass Károly úr, borjádi születésű, 1860. április 23-án, Kiskunhalason nőül vette tekintetes Péter Lajos úr hajadon lányát, Katalint.

Húszéves volt tehát Sass Károly, mikor 1845-ben uradalmi Írnokként Erdődre, Szendrey Ignác jószágigazgató családjának környezetébe került. Petőfiért, a régebbről ismert barátért rajongott, Szendrey Júliára romantikus érzelmekkel eltelve tekintett fel. Mindkettőjük bizalmas barátjaként tanúja szerelmük ébredésének, lángra lobbanásának. Mindkettőjükkel együttérez. Segítője, levelezésükben közvetítője a két szerelmesnek. Velük van az első erdődi találkozástól addig a pillanatig, míg a férjjé, feleséggé vált Sándor és Júlia négylovas hintón Koltónak indulva kihajtanak az Erdődi várból.

1860-ban, harmincöt éves korában ismerkedett meg Sass Károly Pesten az egyik legrégibb halasi nemes birtokos család leányával kiséri Péter Katalinnal. Feleségül vette, s Halason települt le. Gazdagon nősült. Feleségének nyolcszáz hold volt a hozománya. Ám Sass Károly, a hivatásos tanult gazda maga uraként nem tudott gazdálkodni. Idősebb korában városi tisztviselő volt.

1883-ban Sass Károly Korda Imre kiskunhalasi gimnáziumi tanárnak, a Halasi Újság szerkesztőjének három eredeti Petőfi-levelet adott át közlésre, majd, ugyanez évi augusztus hó 12-től szeptember hó 9-ig Korda, lapjának Tárca rovatában, öt folytatásban közölte Sass Károly visszaemlékezéseit: „Adatok Petőfi házassága történetéhez” címen.

Korda Imre, a legelső halasi újság szerkesztője pesti egyetemi hallgató korában munkatársa volt az Üstökösnek, és a Honnak. Tanári oklevelének megszerzése után két évig az akkor legjobban szerkesztett, liberális szellemű pesti polgári lapnál szerkesztősködött. 1881-ben hazatért Halasra, s tanárkodása mellett újságot alapított. Kitűnő képzettségű, rendkívül sokoldalú érdeklődésű irodalomesztéta, író, műfordító, Arany János által is nagyra becsült stiliszta. Véljük, nem tévedünk, ha az ő ösztönzésének tulajdonítjuk Sass Károly visszaemlékezéseinek írásba foglalását. Kordát mindig is erősen foglalkoztatta Petőfi élete és életműve. Erre vall a három Petőfi-levél megszerzése és közlése lapjának 1883. február 18-i számában.

Talán a közölt levelek keltette érdeklődés bírta rá, hogy amennyiben az már kész volt, megszerezze Sasstól a kéziratot, amennyiben nem, leírassa Sassal a történteket. Sass Károly egyéb írásait — ha voltak — nem ismerjük. Korda által közölt elbeszélésének hitelességéhez kétség nem férhet. Közölt adatai pontosan fedik, vagy kiegészítik a történtekről fentmaradt, sokszorosan megrostált adatokat.

Petőfi és Júlia rendkívüli „szenvedélyes és szeszélyes” históriája a világszabadság költőjének halála után földöntúli friggyé magasztosult. S aztán a zord atyával dacoló, isteni Júlia második házasságával magára vonta az ország valamennyi kávézgató honleányának megbotránkozását. A márciusi napokban Júlia Petőfi mellett a szabadság nemtője, a hős asszony. Nemsokára azoknak válik botránykövévé, kik égig magasztalták.

Ezekben az évtizedekben egy hiteles, közvetlen baráti szemtanú adatainak puszta felsorolása is szenzáció erejével hathatott volna. Sass Károlynak a házasságról adott elbeszélése jóval több, mint egyszerű adatközlés. A költővel való barátság keletkezésének, a borjádi családi együttlétnek említése után az erdődi eseményeket oly művészien sűríti, oly drámai erővel, oly plasztikusan adja elő irodalmi stílusban, hogy Sass közleményének művészi megfogalmazójában az irodalmár lapszerkesztő Korda Imrét sejtjük. Feltételezésünket látszik némileg bizonyítani, hogy Korda Sass Károly emlékezéseinek folytatássorozatát befejezve, lapjának következő, szeptember 16-i számában, az akkor Halason élő Karacs Teréztől szerzett eredeti kézirat alapján közli Szendrey Júlia Zoltán fiához írott „Öregszem” cimű versét. Az elfogulatlan jóbarát, a hiteles tanú Sass Károly és a halasi stílusművész-szerkesztő csiszolásával születhetett meg az „Adatok Petőfi házassága történetéhez” cikksorozat. Százötven évvel a költő születése, százhuszonöt évvel a költő házassága után ma is izgalmasan élvezetes írásmű.

96