Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / Petőfi-különszám - F. Tóth Pál: Az elnapolt szülőhelyvita

az első lépést, itt ejti ki az első értelmes, emberi szót. Neki van igaza, amikor később, dacolva az okmányok bamba adataival, a köznapi, lélektelen igazsággal, ezt a várost vallja szülőföldjének... Lelke itt született meg, és magyarnak született!”

Messzire vezetne és külön tanulmányt érdemelne annak felderítése — sokan megkíséreltek, eredménytelenül -.hogy Petőfi miért nem volt következetes szülőhelyének megnevezésében. Vagy csupán arról van szó, hogy abban az időben — személyi nyilvántartás és igazolvány a mai értelemben nem lévén — még nem tulajdonítottak a szülőhely pontos meghatározásának akkora jelentőséget, mint napjainkban. Éppen csak megemlítve a különböző teóriákat: Hatvány Lajos abban látta Petőfi megtévesztő szándékát, hogyszégyelltea„tót" származását, s benne „a származása miatt megbántott embernek lázadó önérzete kavargott." Rexa Dezső feltevése szerint „talán játszik benne némi szerepet tiszteletreméltó hiúsága”. Akadt olyan, aki csak „ártatlan tréfa”, más pedig a „fölhevült fantázia tévedése -ként ítélte meg a költő „színjátszását”.

Vita 1960-ban

Az Irodalomtörténeti Közlemények 1959. évi 3 — 4. számában egy tanulmány jelent meg Mezősi Károly félegyházi kutató tollából Petőfi vitatott szülőhelye címmel. A Vita rovatban közreadott tanulmány Jjevezetője így hangzik:

„Az Intézetünkben készülő Petőfi-életrajz munkálatai szükségessé teszik, hogy megnyugtató módon, véglegesen tisztázódjék a költő születése körüli vita, bár irodalomtörténészeink többségének álláspontja egyértelmű ebben a kérdésben.

Mezősi Károly az általánosan elfogadott nézettel szemben különvéleményt képvisel. Mezősi Kiskunfélegyháza mellett nagy anyagtudással rendelkező, az „évszázados per” történetét részletesen tárgyaló hosszabb dolgozatot is készített nemrégiben, melyet irodalomtörténeti folyóirataink (a kézirat nagy terjedelme miatt) nem tudtak publikálni.

Mezősi különvéleményét — úgy véljük — nem szabad mellőzni, s ezért szerkesztőségünk elhatározta, hogy tanulmánya rövidített változatának közreadásával napirendre tűzi folyóiratunk hasábjain a Petőfi szülőhelye kérdésben szunnyadó vitát. A kérdés tisztázását indokolttá teszi, hogy a közvéleményben is érezhető kisebb bizonytalanság e téren. Mezősi cikke a szülőhely problémája mellett nem egy értékes adatra is felhívja a figyelmet (különösen a költő családi kapcsolatainak tárgyalásánál).

A szerkesztőség kéri a Petőfi-szakértők hozzászólását Mezősi Károly most közreadott cikkéhez."

Mezősi Károly tanulmányának — melynek rövidített és közzétett változata is 24 oldal — még csak változatos ismertetésére sincs mód ezúttal. Hadd álljon itt azonban a nagy tudású, levéltárakat átfésülő, rengeteg tényanyagot összegyűjtő Petőfi-kutató — aki 1971-ben élete teljében váratlanul elhunyt — állásfoglalásának lényege.

Mezősi abból indult ki, hogy Petőfi férfikorában, a legjelentősebb alkalmakkor, felelőssége tudatában és következetesen Félágyházát vallotta szülővárosának, s minden esetben születése földjének a Kiskunságot nevezte. (A Kiskunsághoz Petőfi korában Félegyháza, Halas, Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Szabad- szállás, Lacháza, Majsa és Dorozsma, s ezenkívül 34 puszta tartozott.) Mezősi Károly tanulmányának alaptétele az, hogy „Petőfi szülőhelyéről az igazságot írta, vallotta, tehát nem volt szülőhelytagadó." Felfogása szerint „Petőfi iránt ebben a kérdésben'is tartozunk annyival, hogy állításainak nem a megcáfolására, hanem azok valóságának bebizonyítására kell törekednünk”.

Ennek bizonyításához imponáló felkészültséggel és tudós alapossággal fogott hozzá, felhasználva sokévi levéltári kutatásainak minden tapasztalatát. Hogy ezúttal nem afféle dilettáns próbálkozásról volt szó, azt mutatta az a tény is, hogy egy évszázad óta ez volt az első nyílt irodalmi vita, mely a Magyar Tudományos Akadémia lapjában folyt le.

A válaszok és ellenválaszok után a vita az Irodalomtörténet című folyóiratban és a Magyar Nemzetben is folytatódott.lgy lényegében kikerült a zárt tudományos körökből a nagy nyilvánosság elé is.

Hozzászólta Magyar Nemzet hasábjain Dienes András irodalomtörténész (1960. II. 25.). Leszögezi, hogy Petőfi a Szülőföldemen című versében „ez a város" alatt vitathatatlanul Kiskunfélegyházát értette. Kiskörösnek tehát nincs oka az okosan és nyugodtan vitázó Mezősivel szemben az ingerültségre. Itt valami „egészen másról van szó, mint pusztán arról, hogy melyik városban született a költő... Petőfi 21 hónapos korában került el Kiskörösről Kiskunfélegyházára, a Kiskun kerület fővárosában tanult meg beszélni, eszmélni,itt nyílt ki értelme, itt ismerkedett meg anyanyelvével. Ez volt az első városkép, amelyre vissza tudott emlékezni... Teljesen igaza volt, amikor igazi szülőhelyének — szellemi szülőhelyének — Kiskunfélegyházát, szűkebb szülőhazájának pedig a Kiskunságot tekintette, ahol szülei 1840-ig tehát a költő 17 esztendős koráig laktak.” Dienes, miközben újból kifejezi elismerését Mezősi Károly „pompás vitairata” iránt, igy összegezi álláspontját: „Petőfi anyakönyvi szülőhelye Kiskőrös, szellemi szülőhelye a Kiskunság, illetve ennek székhelye és a költő gyermekélményeinek városa: Kiskunfélegyháza."

73