Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - F. Tóth Pál: Az elnapolt szülőhelyvita
Szót kapott a Magyar Nemzetben Mezősi Károly is (márc. 5.), aki röviden leszögezte álláspontját, s miközben válaszolt Dienes Andrásnak, vitába is szállt annak fenti nézeteivel. Sándor József, mint Petőfi tudományos kutatója, hozzászólásában (márc. 10.) újból megkockáztatja azt az egyszer már meghirdetett véleményét, miszerint: Petőfi Sándor Szabadszálláson született. Ezt azokkal az okmányokkal támasztja alá, melyek Petrovics István szabadszállási illetőségére, bériőségére, birtokosságára és feltehetően még 1824-oen is ottani tartózkodására („szabadszállási lakos"-nak Írják) vonatkoznak. A kiskőrösi hiteles bizonyítékot csak „keresztelési anyakönyvinek fogadja el, mely a meg- keresztelés sorrendjét és nem a születés helyét tanúsítja. Istenes József kiskőrösi múzeumvezető hozzászólásával zárult a Magyar Nemzetben megnyitott vita, melyet rövid szerkesztőségi cikk összegezett. Felsorolták a beérkezett leveleket, olvasói véleményeket, melyek közül itt most hadd említsek néhányat az érdekesség kedvéért. Tököly István kerekegyházi prépost plébános, öreg emberek véleményére hivatkozva Páhi községet vallja Petőfi születési helyének. Marjai Károly, egykorú közlésre hivatkozva, ugyancsak Páhi mellett száll síkra. Vasberényi Géza — a dunavecsei Petőfi-ház őrzője — Sándor József cikkével polemizál. Túrán István ezt írja: Petőfi Sándor zsenijén mit sem változtat, akár Kiskőrösön, akár Kiskunfélegyházán született. Petőfi az egész ország, sőt az egész világ szabadságszerető népeinek lánglelkű dalnoka és — bármi legyen is a döntés — az marad mindörökké. Volt-e „szülőhelyper”? Egy rövid hír jelent meg 1960. novemberében arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Petőíi- munkacsoportja elhatározta: december 1-én, a XX. században először, ismét megtartják a szülőhely pert. Meghívják a vitára Kiskunfélegyháza és Kiskőrös képviselőit, a legismertebb Petőfi-kutatókat, irodalmi életünk számos kiválóságát, s ezen a tudományos fórumon kialakítják a mai tudósnemzedék álláspontját: hol született Petőfi. Ez a hír túlzásnak bizonyult. A munkacsoport valóban összeült, de csupán azért, hogy Petőfi életrajzának egyik fejezetét megvitassa. Martinkó András, Szalatnai Rezső, Kiss József, Dienes András, Varjas Béláné tudományos kutatók mellett ott voltak a „perlő” helységek képviselői is: Istenes József Kiskőrös, Mezősi Károly Kiskunfélegyháza, Bérces Emil és Tóth Sándor Szabadszállás képviseletében. Nyilvánvaló, hogy nem is lehetett itt szó valamiféle „bírói döntésről", legfeljebb annak felméréséről, hogy a tudományos vitában meddig jutottak el, a vita milyen eredményeket hozott. E sorok írójának volt szerencséje végighallgatni a munkacsoport ülésének igen élénk és szenvedélyes hangú hozzászólásait, közbeszólásait. Istenes József és Dienes András Kiskőröst védte az ismert okmányokra hivatkozva. Tóth Sándor Szabadszállás mellett kardoskodott. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha saját jegyzeteimet idézem: „Sajnos, a vita teljesen eltolódott a tudományos érvektől az apró és ismert részletek felé, a meghívottak hozzászólásai sok idő* vettek igénybe, a tudományos kutatók alig jutottak szóhoz. Időzavarban vannak, sürgetik a befejezést. Lehet így érdemben tárgyalni?" Lassan ilyen álláspontok jegecesedtek ki: „Van anyakönyvi és eszmei értelemben vett szülőhely.” „Költői alapon érthető az »ez a város«, élmény, lélektani háttér fűződik hozzá.” „Petőfi művei szempontjából másodlagos a szülőhely kérdése.” „Tanítsuk úgy, hogy a Kiskunságban született. Félegyházáról beszéljünk olyan szeretettel, ahogy az megilleti.” Őrzöm a hivatalos levelet is, amit a Magyar Tudományos Akadémia Irodalmi Intézetéből kaptam 1960. december 5-i keltezéssel. Ez így összegegi a vitát: „Okmányadatok alapján továbbra is Kiskőröst tartjuk Petőfi szülőhelyének. Elfogadható az az álláspont, hogy Petőfi a Kiskunságot szellemi szülőföldjének tartja, s ily értelemben vallott róla. Mezősi Károly — állapítja meg a levél, de magam is meggyőződhettem erről — továbbra sem adta fel álláspontját: Petőfi férfikorában tett személyes vallomásai alapján továbbra is Kiskunfélegyházát fogadja el a költő szülőhelyének.” Amint az Irodalomtörténeti Közleményekben (1961. évi 3. szám) a vitáról kiadott közlemény hangsúlyozza: „A szülőhely kérdésében a senki által nem vitatható feleletet — talán — meghozza az idő, a kutató munka lankadatlan folytatása.” Az utó rezgések Ha nem is olyan tudományos igénnyel, mint Mezősi Károly tekintélyes és tiszteletet parancsoló vitairatában, de a szülőhely elperlésének szándéka mindannyiszor ismét felmerül, amikor valamilyen e témát érintő újabb okmány, levéltári irat kerül napvilágra. Ilyen volt például az úgynevezett szentesi okmánylelet megtalálása és publikálása is, mely dr. Szalva Péter tudományos kutató és társai nevéhez 74
