Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
(Ebben a pillanatban törés zaja üt a kamraajtón. A nő kétségbeesetten, az öreg fotós furcsállva tekinta hangforrás irányába. Felemás, tompa csend lesz. A csendet zajsor töri át: üvegcserepek hullanak. Az idős hölgy visszafogott hangon kérdezi:) A FOTÓS: Engedelmet kérek, Galiczay Ábrahámot keresem. GALICZAYNÉ: Nincs itthon. Egyedül vagyok. GALICZAYNÉ: Miért keresi? AZ ÖREG FOTÓS: Valamikor a múlt században egy értékes kép került a Galiczay család birtokába ... GALICZAYNÉ: Ne haragudjék, de az uram távollétében, semmiről sem beszélhetek. 23. kép Petőfi szobája és a Jankovich-ház udvari folyosója A magára maradt Petőfi az üres, jéghideg bútorozott szobában mindent fölforgat. Valamit keres. „Júlia levelét?” Kinyitja a fiókokat, végignézi a földet, könyvekbe lapoz bele. Mindhiába. Még a kályhába is benéz. Mit üzen Júlia? Vajon visszajön-e? Ha igen, hogyan fogadhatná jéghideg szobában? Kinél, merre keresse? Hogyan szerezzen fát? Vagy pénzt, hogy legalább tüzelőt vehessen? Kabát nélkül szalad ki az udvari folyosóra, már-már becsönget Friebeisz úr főbérlőhöz, de nem teszi. A szomszéd ajtaja előtt farakás áll. Vegyen el belőle? Visszatér szobájába. Könyveit fölnyalábolja, a Saint Just-kötetből kitörli a bejegyzést („Petőfi Sándor kincse”), már kabátban leszalad a havas téli utcára antikváriust keresni. 24. kép A régi ház Petőfi az eladandó könyvekkel a hóna alatt, elhalad — lépteit mintha meglassítaná — egy rokokó stílusú, emeletes, halovány színű magánház előtt, amelynek egyik ablakából, a zártság ellenére is kiszűrődik a klavikordiumon előadott Bach-zeneszám. Villanásnyi időre csupán, mintha meg is állt volna, olyannyira megérintette a zene. Az ablak mögött fiatal lány játszik klavikordiumon. Jegyezzük meg jól az arcát. 25. kép Utcára nyíló üzletlakás (A kamra felől most már az égszakadás-földindulás hangja hallatszik, mintha teljes befőttes üvegsor zuhant volna le. Az idős hölgy érzi, hogy valamiféle magyarázattal tartozik.) (Az öreg fotós föláll, meghajtja magát.) (Az öreg fotós távozik, s az utcán belép ugyanennek a háznak a kapuján.) GALICZAYNÉ: Egy szegény, beteg gyerek. GALICZAYNÉ: Tör-zúz, ha rohama van. 26. kép Korabeli (1846) pesti utca A könyveit cipelő, antikváriust kereső, pénztelen Petőfi éhes. Mindenekelőtt enni szeretne. Megáll a Depscher úr tulajdona, a Zum Milchmádchen-hez címzett, Zsibárus utcai (a mai Párizsi utca) tejivó előtt, nézi a tejivókat. Azok visszanéznek rá. Méregetik. Tekintete átsiklik fölöttük. Átmegy a Galamb utcába, elhaladt Piszkos Józsi népvendéglője előtt, és az üvegablakon át nézi, amint a legolcsóbb étel, az olajban sütött csiga készül, neki egyébként kedvelt étele. A Zsibárus utcában elindul egy lépcsősoron lefelé, mert az antikvárius pincehelyiségben dolgozik, s a kép sarkában megjelenik a felirat: ANNO 1846. TÉLELŐ HAVA, 24, 11 ÓRA 4 PERC PEST-BUDA 2 FORRÁS 17
