Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZEMLE - Horpácsi Sándor: Kertész Ákos: Névnap
Hozzátéve: tudhatná, ha például akár ezt, a kissé pózzá növő mondatot és versrészt is képes volna nem ilyen igénytelenül folytatni és ál- pointírozni: STOP Az utca részeg hordágyén ring egy halott. — Szervusz, elvtárs — mondom értelmetlenül. Aztán ő elmagyarázza: keresztbe feküdt az úton [— mint árnyéKERTÉSZ ÁKOS: NÉVNAP Kertész Ákos sikeres író. Makra című regényével meghódította az olvasókat és a „szakmát” is. Mi a népszerűség titka? Az, hogy tud írni — válaszolhatnánk rá egyszerűen. írásai közérthetőek, mindannyiunk által ismert emberekről szólnak, valós társadalmi-közéleti problémákat boncolnak. Tehát a máról beszél, és hozzánk. Új kötetében két regényt, hat novellát és egy rádiójátékot publikál. Kritikusai megjegyzik, hogy egyikkel sem éri el Makra színvonalát. Ez tény. Meg kell azonban jegyezni az igazság kedvéért, hogy ezúttal is könyvkiadásunk sajátos, furcsa játékáról van szó. Ezek az írások ugyanis előbb születtek, mint a Makra. (Öreg ház 1960, a Sárga kavicsok 1962 stb.) Ezeken számonkérni a Makra színvonalát semmiképpen nem lenne tárgyilagos. A kötet legjobb, legérettebb írása kétségtelenül az 1971-ben írott Névnap. Mondhatnánk Makra testvérpárja ez a kisregény, hisz ugyanazt a világot mutatja be az író ebben a művében is, csak más látószögből. Makra Ferenc tragédiája az volt, hogy mindenáron olyan akart lenni, mint a többi ember, a környezete. Nem merte vállalni önmagát, a saját lehetőségei alatt élt. A tragédia mindig valamilyen emberi élet pusztulását jelenti. A meg nem valósult Makra, az elvetélt művész még akkor is tragikus, ha nem pusztult el. A Névnap hőse: Vig Gusztáv, el sem jut a tragédia lehetőségéig. Úgy pocsékolja el az életét, önmagát, hogy nem is tud, nem is akar tudni róla. Köny- nyelműség lenne azt mondani, hogy kispolgár. Gyávasága, esendősége nem határolható be csak egy társadalmi réteg, életforma keretei közé. Ez, hogy nem merjük vállalni önmagunkat — félvén kom, hogy féljek egyedül — hogy robogó csendtjében egy percre mindenki megálljon ... — Gyere, igyunk meg valamit — mondja. Visszatérünk a konzerv-szállodába, s megpróbál[juk megérteni egymást. Ennyi. SZÉLES KLÁRA a konfliktustól, vagy csak a megszólástól, a haverok zsíros röhejétől —, általánosítható is. De Kertész Ákos nem erkölcsi tanmesét írt, hanem ábrázol. Vig Gusztáv, a felesége: Gombár Magdolna, a névnapra érkező barátok mind hitelesek, egyénítettek. Munkások, „szakik”,akik mindennap korán kelnek, rohannak a gyárba, az asz- szony cipeli a gyereket a bölcsődébe, óvodába, reggel harapósak az álmosságtól, féldecivel vigasztalják magukat, este melegednek össze a tv mellett, a vasárnapot várják, amikor rántott húst esznek krumplival, két üveg sört bontanak hozzá, s az év eseménye a Névnap, amit közösen ünnepelnek meg a kollégákkal. Kertész Ákos írói leleménye, hogy ebben az egyetlen napban mondja el ezeknek az életeknek — a Vig Gusztávét, Gombár Magdolnáét, a haverokét — a monotonságát, szürkeségét, fullasztó voltát. Gombár Magdolna döbben rá erre. Ünnepre készül, új ruhát varrat. Barátnője megcsinálja a haját is, kicsinosítja. Hirtelen észreveszi, hogy ő még szép, kívánatos fiatalasszony, akit az utcán megbámulnak a férfiak. Eddig nem tudta, mert nem is hitte el, „nem ért rá”. Az, hogy szép, olyan felkavaró élmény számára, hogy ennek fényében egész eddigi életét megkérdőjelezi. Gusztáv is észreveszi ezt a változást, és elkövetik a „botrányt”: nappal, hétköznap a vendégek érkezése előtt szeretkeznek. A barátok azonban mit sem tudnak a titokról, és kisszerűén, gonoszul froclizzák a piruló házaspárt, mire Vig Gusztáv elkövette az árulást. Mert — a közvélemény szemében — kisebb hiba, ha egy férjnek szeretője van, mintha a feleségét a barátok előtt is vállalva szereti. Nagyokat enni-inni, zsíros szájjal malackodni a szerelemről és „jaj, 184
