Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - MŰVÉSZET - Németh Lajos: Csontváry írásairól

A feljegyzések túlnyomó része már az említett két pamflet megírása utáni időből, túlnyomórészt a háborús évekből való, mikoris Csontváry pszichózisa súlyosbodott, súlyos betegségen is átesett — mint ahogy az itt közölt egyik levélvázlat is utal rá. E töredékből csakugyan valamiféle napimádó, misztikus vallás látszik körvonalazódni, amelyben heterogén módon különféle elemek keverednek. Csontváry még fiatal korában olvasta Darwint, a „fajtulajdonság” hangsúlya például a darwinizmust vulgarizáló, a biologizmust az idealizmus felé kanyarító elméletek hatására utal. Minden bizonnyal hatott rá Häckel is, akinek „Welträtsel” című könyve a századelőn úgyszólván tömegsiker volt. Több írásában a világ belső mozgatóerejét, demiurgoszát Csontváry Pozitívumnak nevezi—e koncepció a potizivizmus vallásos fázisának a hatására szüremlett át nyelvezetébe. A későbbi írástöredékekben e Pozitívum fogalom mindinkább Isten fogalmával azonosul. Számos feljegyzésben néha egészen Tolsztoj polémiájára emlékeztetőén támadja korát, civilizáció ellenessége jellegzetesen romantikus attitűdöt mutat. A feljegyzések stílusa, gondolati anyaga azonban leginkább Schmitt Jenő Henrik gnosztikus-teozófikus Írásaival rokon, a párhuzam némelykor oly szembeötlő, hogy szükségkép felmerül a közvetlen kapcsolat hipotézise is.

Az itt közölt néhány feljegyzés viszonylag egységes, összefüggő gondolatsort fejt ki, ezért esett rájuk a választás. Mindegyik már a késői, felbomló kor terméke, a gondolati anyaguk, a megalomániás öntudat és el hivatásérzés emberfölötti méretűvé növelése ugyancsak bizonyítja a felbomlási folyamat súlyosbodását. Ugyanakkor néhány felvillanása zseniális, ihletteljes stílusa már-már költői, a „modern kultúrának címzett világ” elleni pörlekedése, vagy az olyan sorok, amelyben a zseni kötelességének minősíti, hogy tárja fel az „átélt életet” —az egész Csontváry-életműmegértése szempontjából is fontosak. Nem lehet azonban elfelejteni, hogy Csontváry utolsó festményét a „Tengerparti sétalovaglást” 1909-ben festette, utána már csak elemeiben zseniális, szürrealisztikus, de feltétlenül a pszichózistól befolyásolt vázlatokat készített. Az írások ez utóbbiakkal egyidősek. Az írásokban levő zavaros nézetek alapján tehát nem lehet megítélni sem Csontváry művészi világképét, sem emberi habitusát — ugyanakkor nem lehet megtagadni kor-, és emberi dokumentum jellegüket sem.

***

154