Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - MŰVÉSZET - Emlékezés Csontváryra (Füst Milán, Gyurkovics Tibor, Gyárfás Endre, Rudnai Gábor versei)

MŰVÉSZET

EMLÉKEZÉS CSONTVÁRYRA

„Ha felmegyünk a Libanonba, a hatezeréves cédrusok otthonába, ott látjuk a háromezer éves hajadonokat, türelmesen pártában hajlongani s csak a negyedik évezredben gyümölcsöt termő koronával bontakozni. A hatezeréves cédrusokat senki sem látta volna? Soha festőművész nem fordult meg ott,soha? Nem úgy tűnik-e fel eza a földi élet, mint egy iskola — ahol a sok diák közül egyet választ ki a tanár, s ennek az egynek kell folyton felelni s az egész iskola helyett tanulni.”

(Részlet Csontváry naplójából)

FÜST MILÁN

A MAGYAROKHOZ

Óh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok,

S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:

Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el,

ha rágondolok is.

Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott E nemes-szép alakzat.. . Rossz idők futottak el feletted,

Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,

Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat, Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid —

majd a vad burjánzás

Mindent ellepett utána — oly termés volt ez e térségeken emberek!

Hogy üszőkké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie . . .

De légy türelmes — szólok hozzád —, vedd a Libanon

Ős cédrusát, e háromezeréves szüzet — rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam

egykor erre.

Tekintsed őt — türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong,

De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.

Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel,

Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam!

Én prófétáktól származom.

148