Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - MŰVÉSZET - Emlékezés Csontváryra (Füst Milán, Gyurkovics Tibor, Gyárfás Endre, Rudnai Gábor versei)
GYURKOVICS TIBOR TEA (Csontváry emlékének) A nagy teremben végezetül teát főzött, a teát kiöntötte, teát főzött, a teát kiöntötte, a nagy teremben végezetül. Ki az? kérdezte, mintha valaki kopogott volna. Ki az? Mit akar? állt az ajtó előtt bezárva, elfödve magát paravánjaival. Húsz éven át a nagy teremben teát főzött, a teát kiöntötte, nem a levét, a levelét. Gombszemű, keménykalapos öregember. Ki az? kérdezte, mintha kopogott volna valaki. Fülelt. Lényegtelen, mosolygott aztán. Raffaelre gondolt s megtapogatta a falakat — hogy azokra festhetne még, egy óriási halott levelet. Csak egy levél lenne — semmi más, zöld, nagyon nagy levél, de nem lehet. GYÁRFÁS ENDRE TAORMINA Az ég — sötét Minotaurosz — lerogy, szomját a szeplőtelen tenger oltja. Hátán a nyílt seb dárdavéste holdja. Sirokkólélegzete egyre fogy. Thézeusz lassan indul napkeletnek s az Ariadné adta rőt fonallal a horizonton egybeforr a hajnal. Köröskörül leanderek remegnek.
