Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Gál István: Petőfi és az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat
PETŐFI-ÉV PETŐFI ÉS AZ AMERIKAI FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT Fekete Sándor „Az ő evangéliuma” c. tanulmányában a következőket írja: „E többségükben ízes-kedves, eredeti s persze költőileg oly forradalmi dalok között egyszerre szinte mellbevág A királyok ellen ... Ez a Vers formailag is legalább másfél évvel mutat előbbre 1844 termésénél... Abban ... biztos vagyok, hogy 1846 májusa előtt ez a vers nem keletkezhetett.” A születése 150 éves fordulójára megjelent hatalmas Petőfi- irodalom óriási lépésekkel vitte előre a Petőfi-kutatást, elsősorban a költő eszmevilágának forrásaira vonatkozóan merültek föl értékes koncepciók. Az utóbbi évek-évtize- dek összehasonlító irodalomtörténeti búvárai, Fekete Sándor, Lukácsy Sándor, Pándi Pál és Szegedy Maszák Mihály a korabeli történetfilozófiai, szociológiai, esztétikai világirodalom roppant területének gazdag anyagát vizsgálták végig. Jobban ismerjük a kor áramlatait, vezető gondolatait, lényegretörő gondolkodóit, mint ezelőtt bármikor. Itt-ott azonban akadnak olyan apró hiányok, mint pl. a Petőfi egész köztársasági eszmerendszerét megalapozó függetlenségi gondolat eredetének megállapítása vagy kinyomozása. Pándi Pál monumentális munkája a reformkor szocialisztikus eszmeáramlatainak eredőiről és Lukácsy Sándor egyes megállapításai a vele rokoneszméket valló nagy haladó gondolkodók nézeteiről figyelmen kívül hagyta a hazai politikai gondolkodás történetének egy fontos földolgozását és az ehhez kapcsolódó bizonyítóanyagot. Pár éve jelent meg a Tankönyvkiadónál egy rendkívül körültekintő és alapos földolgozás, a reformkor kéziratos és nyomtatott tankönyveinek vizsgálata, Bíró Sándor „Történelemtanításunk a XIX. század első felében a korabeli tankönyvirodalom tükrében” c. műve (Budapest, 1960). A könyv akkoriban sem történész-,sem irodalomtörténész-körökben nem kapta meg a maga méltatását. Pedig a kitűnő munka VII. fejezete, „A tankönyvpótló kéziratok anyaga és szemlélete” (203—234) és a „Petőfi történet- szemléletének pápai gyökerei” (274—276) rendkívül fontos fölfedezéseket tartalmaz. Bíró Sándor a reformkor híres iskoláinak levél- és kézirattárait is áttanulmányozta és meglepő eredményekre jutott. Bár az 1777-iki Ratio Educationis elrendelte a világföldrajz és világtörténelem tanítását, a tankönyvek rendkívül szűkszavúan, szinte csak időrendi táblázatok formájában foglalkoztak az eseményekkel. Kivétel a nagy református kollégiumok esete, ahol külföldön képzett tanárok maguk meg- vagy leírták a felvilágosodás szellemében tartott világtörténelmi előadásaikat. Petőfi esetében Bocsor István pápai előadásai azok, melyek rá nagy hatással lehettek. 1842-iki pápai tartózkodása idején Bocsor István házában lakott, ahol Domanovszky Endre adott neki tágas szobájában lakást. Bocsorné gyakran meghívta ebédre és viseltes téliruhából átalakított ruhadarabokkal is ellátta. Bocsor István igazgatóhoz Tarczy Lajos ajánlta őt be. A hegeli filozófia egyik első magyar hívének javaslatára vette föl a költőt. Tarczyt mint a Képzőtársaság elnökét különösképpen szerette, az első ülésen ahol az abban az évben alakult önképzőkörben megjelent, három versét olvasta föl, az egyiknek a címe: „Zsarnok”. Tarczy már 1841-ben Hegel alapján adta elő a világtörté125