Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Lakatos Menyhért: Cigányok a fővárosban
— A magyarokat vállalati autóbusszal viszik, azok nem is vállalnak túlórát, mégis többet keresnek, mint mi. Ha este bemegyünk, ki sem léphetünk a munkásszállóból, mert az épület egy ÁFOR udvarán van, és ha nekik vége a munkaidejüknek, bezárják a nagykaput, sem ki, sem be nem enged az éjjeliőr senkit. Hát azt hiszi, jönnénk mi Pestre, ha otthon kapnánk munkát? Ezek a megnyilvánulások arra engednek következtetni, hogy az ingázás olyan kényszerhelyzet, melyet kisebb kereseti lehetőség mellett is megszüntetnek, ha tehetik. Sok cigányt megkérdeztem, voltak, akik azt mondták, szeretnek Pestre járni, de ha munkalehetőség adódnafalujukban vagy annak környékén, akkor inkább hazamennének dolgozni, legalább minden este otthon lennének. Pedig általában fiatalok, gyerektelenek nyilatkoztak így. Megpróbáltam keresni az okát a fővárostól való idegenkedésüknek. Csak nagyon kevesen szóltak a megkülönböztetésekről, de annál többet beszéltek önmagukról, keresetükről, ami ugyan otthon sem lenne több, talán még ennyi sem, mondták, de: ,,EI lehet képzelni, amikor vasárnap este száz forinttal a zsebükben, sokszor még annyi sem jut, vissazindulunk Budapestre. Hogy lehet azt beosztani egy hétre, hogy együnk is belőle, cigarettázzunk is. Legtöbbször fele elmegy, mire Pestre érünk. A megmaradt pénz, jó ha szerdáig elég, aztán már sem ennivalónk, sem cigarettánk. A hét második felében koplalva dolgozunk. A fizetésnek egy részét visszahordjuk, mégis mindig majd meghalunk éhen. Csak dolgozunk, semmi hasznára, mert mire a fizetést megkapjuk, akkorra odahaza a család felszedte adósságba a fizetésnek nagy részét. Kifizetjük, aztán kérhetünk újra. Igazán csak akkor lakunk jól, amikor megkapjuk a fizetést, azután két hétig megint bőjtölünk. Így van ez minden cigánynál. A magyarok azt mondják, nekünk azért nincs, mert megisszuk. Mit iszunk meg? Kéthetenként egy üveg bort, többre úgysem telik, de nem is bírnánk meginni többet. Igaz, hogy berúgunk tőle, de hát mit csináljunk, akkor legalább ha valaki szól, megkapja a magáét.” Az egész kesergésből az utolsó szavak ragadták meg a fülem, a többit már elég sokszor láttam és hallottam. Ez a verekedéshez való szándékos felkészülés különösen érdekelt. — Ha isztok — kérdeztem —, akkor mindig verekedtek? — Nem mindig — mondta — mert akkor nem nagyon mernek szólni. — Miért, ha nem isztok, akkor szólnak? — A verekedés mindig a macerálódáson kezdődik, meg csúfságolnak bennünket — mondta jó szabolcsi tájszólással. — Aztán a magyarok úgy csinálnak, hogy két-három helyet is elfoglalnak maguknak, csakhogy tudjanak aludni, azzal nem törődnek, hogy más Pestig állva utazik. A cigányokat meg egyáltalán nem szeretik, ha melléjük ülnek. — Mivel szoktak csúfságolni benneteket? — A beszédünket utánozzák, röhögnek rajtunk, meg büdös cigányoknak mondanak bennünket. Nem szeret az ember visszaszólni, mert akkor kész van a baj. — És ha isztok, akkor nincs baj? — Akkor már az úgy van, hogy senki sem törődik vele, még az is eszébe jut, amit tavaly mondtak, aztán ami belefér, hadd jöjjön, ami jönni akar. — Arra nem gondoltok,hogy bezárnak érte? — Ott is adnak enni — mondta lehangoltan. — Voltál már börtönben? — kérdeztem. — Még nem. — Nem is verekedtél? — De igen. — És nem zártak be? Csodálkozó tekintetemre végiggombolta magán az ingét, a hasán egy durva, műtétszerű forradás éktelenkedett. — A belem is kifordult — mondta. Arról már nem érdeklődtem, hogy miért volt. Ki tudta volna az igazságot megállapítani? Még nagyon sokat beszéltek a verekedésről, úgy látszik, közkedvelt téma, egész regényre való anyagot lehetett volna összegyűjteni. Engem az indítóokok érdekeltek, de ahogy elbeszéléseikből kihámoztam, mindig józanul kezdődött, az ital csak pontot tett rá, vagy felforralta a bosszúvágyakat. A megkérdezetteknek majdnem fele büntetett előéletű volt, és büntetésüket verekedésért kapták. Ez is érdekessége a dolognak, nemcsak ilyen kis csoportnál vizsgálva, hanem országosan, főleg a fiatalság körében. A priuszok nyolcvan százalékát garázdálkodás címén kapták. Hogy milyen pszichológiai okok váltották ki a verekedést, a bűnözési listán nincs feltüntetve. Pedig azt hiszem, ennek van legtöbb köze a faji előítélethez, és az esetek túlnyomó részét ez idézte elő. 8* 115
