Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Bíró János: Égő hegy hamvadóban…
Ezeknek az embereknek az elbeszéléseiben, bármennyire is kellemetlennek vagy furcsának tűnik, a törvény előtti egyenlőtlenség motívuma ismétlődik. Mint elmondták, akkor is a cigányt büntetik, ha kap, akkor is, ha ad. Ez a verekedés közbeni testi sértésre vonatkozik. Ha soha nem mi kezdjük a verekedést — teszik hozzá —, minket büntetnek meg. Ezek az „egyre megy” nézetek, amelyeknek nem lehet kellőképpen megállapítani a való igazságát, elég veszélyesek. Meggyőződésem, hogy az a sok elrettentő példa, melyet a hatóságok velük szemben produkálnak, nem minden esetben a várt eredményt hozza. ÖSSZEFOGLALÓ A budapesti cigánytelepek lakosainak nagy része, olyan rossz szociális és lakáskörülmények között él, amilyenben a társadalom rétegeinek egyike sem. Ezzel még párosul kulturális elmaradottságuk, mely a kivezető út lehetőségeit gátolja. A velük szemben táplált faji megkülönböztetések és az elmondottakból fakadt kisebbségi érzésük közömbössé teszik őket mindennel szemben. Csak a pillanatoknak élnek, mert bizonytalan körülményeik miatt nem törekszenek stabilabb munkaviszonyra, részben azért, mert kilátástalan, részben, mert nem kapják meg sem munkában, sem a társadalmi életben azt a megbecsülést, ami minden más embernek kijár. Azért nagy számuk ellenére is, mint munkaerő, kevésbé jöhetnek számításba. Ahhoz, hogy a tartalék-munkaerő kihasználható legyen, lényegesen meg kell változtatni velük szemben a meglévő nézeteket, az elriasztó intézkedéseket, az előítéleteket és az álhumanitást. BÍRÓ JÁNOS ÉGŐHEGY HAMVADÓBAN... EGY PILLANTÁS A MÚLTRA Amikor több mint kétszáz évvel ezelőtt egy sopronbánfalvi marhapásztor az eléje táruló látványtól elordította magát: „Brennender Berg!”, senki nem gondolta, hogy a derék ember hazánk első szénbányájának születését kiáltja világgá. A krónika szerint a lelkendező pásztor előző napon gondatlanul magára hagyott tábortüze meggyújtotta a mélyben rejtőző szén „kibúvását”, és amikor másnap reggel marháit ismét kihajtotta, már izzott, füstölt a hegyoldal. Innen ered némi változással Brennberg neve. Nyelvünkön Égőhegyet jelent. Hazánk első szénbányásza Rieder János soproni szögkovács volt, aki Sopron város — a földtulajdonos — engedélyével bányászta a szenet, s azt műhelyében hasznosította. Rieder János „bányabérlő” volt a magyar szénbányászat úttörője, mert mint Németországból bevándorolt iparos, ismerte már a szén használhatóságát. Hazánk első szénjogi szerződése is Brennbergbányához és Steiger Dávid bányabérlő nevéhez fűződik, aki 1791.október 31-én kötött szerződést Sopron várossal a szén kiaknázására. A bányabérlők hosszú sorának tevékenységén keresztül nyomon lehet követni a bányatelep feudál- kapitalista történetét. Az 1793. év a brennbergi bányászat fellendülésének kezdetét jelenti. Egy bécsújhelyi pénzcsoport albérletbe vette a bányászat jogát. 1794-ben a Társaság Bernhard von Tischoffen osztrák nagykereskedővel és gróf Apponyi Antal nagy vagyonú tagokkal bővült. A bányászat szakértő vezetők hiánya miatt nehezen indult meg, ezért Hollandiából toboroztak vezető szakembereket. Amikor a komolyabb termelés megindult, a kitermelt szénnek nem volt piaca. 116
