Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban
A szíjgyártó mesterek használnak egy olyan egyszerű munkaeszözt, amit „csikó”-nak neveznek. Ráülnek, mert az egy padszerű valami, s a megmunkálandó munkadarabot befogják abba a „pofába”, ami a pádból kiágaskodik. No, két ilyen csikó van egymással szemben felállítva C. I. ostorosi pinceházában, rajta ül a gazda meg a felesége és kézilabdákat varrnak, kézzel, exportra. A F. K. Vállalat bedolgozói, az anyagellátástól függően havi 3000—6000 forintot keresnek ketten ezzel a munkával. Csendes, olyan maguknak való emberek. Nehezen indul a beszélgetésünk, s engem nagyon feszélyez, hogy C. I. a belépésem pillanatában megmondja: „Jó, jó elbeszélgetünk magával, most, munka közben, de minket ez erősen hátráltat!” Megnézhetem a kéthelyiséges pinceházat, s rá sem kell vezetni arra, hogy a házban átlagos a kultúrszint. Járatják a Népszabadságot, egy hálózati és két tranzisztoros rádiójuk van, meg televízió, szovjet gyártmányú elektromos vízmelegítő, mosógép. „Csak úgy recseg a villanyóra, amikor ezekből négy-öt üzemben van” — mondja C. I. Velük lakik az asszony első házasságából származó huszonegy éves fia, aki a termelőszövetkezetben dolgozik helyben, zetorvezető. Az asszony első férje ........részeges, lump ember volt, szerette messziről nézni a munkát”,felakasztotta magát.Ők 1970 szeptembere óta élnek együtt, valamivel később házasodtak össze hivatalosan, „ ... hogy ne mondják ránk a falubeliek, hogy vad házasságban élünk!” Nem o-iak, az asszony T-n, a férj a T. megyei P-n született, s így még többet kell adniuk a falu szavára. Amikor arra terelem a szót, hogy mikor költöznek el a pinceházból mosolyognak mind a ketten, s azt mondják: „Múzeumnak is maradni kell! Mi itt maradunk múzeumnak!” ... és ezt az a C. I. mondja, aki képesítése szerint középfokú mezőgazdasági technikus, B-n érettségizett. Ki érti az ő pinceházhoz való ragaszkodásukat...?... mert e sorok írója nem.... és az o-i emberek sem, akiknek az a véleménye a C-házaspárról, hogy ,,. . . azok, kérem? Jézus dolmányárul a pitykétiselinnák!” Kell-eehhez kommentár? Nem hiszem, mert az itteni emberek tudják, ki mennyit ér. * K. J., aki 58 éves korára három szakmát mondhat a magáénak — épület- és bútorasztalos, ács, vájár — szintén pinceházban lakik. 1948-ban fogságból hazajövet — ny.-j huszár volt — kommendáltak neki egy B. megyei, sz.-i lányt feleségnek. Még abban az évben elvette. Négy gyermekük született, 1949-ben, 1952-ben, 1953-ban és 1955-ben. Közben K. J. leesett a támfalról a k.-i bányában, gerinctörést, vesezúzódást szenvedett. Azóta le van százalékolva, s mint mondja is, . . én, kérem, asz- szonnyal szembeni kötelességnek a balesetem óta nem tudok eleget tenni!” K. J. tehát impotens. Ő mondja: .......kérem szépen, egy vasárnap délután átjött a szomszéd, néztük a tévét. Én akkor is itt hevertem a magamcsinálta fekhelyemen, a konyhában, onnan néztem az adást. Úgy gondoltam az egyik pillanatban, hogy be kell mennem a szobába! Bementem! Uram! Ha hiszi, ha nem, ott, a szemem előtt csinálták... azt, .. . tudja, hogy mit? Maga felnőtt ember, nem kell szóval megmondani, ugye?” Elváltak, azóta maga lakja a pinceházat. K. J. közel van a hatvanhoz, leszázalékolt nyugdíjas, bizonyosan nem költözik el a pinceházból sohasem. ... de négy gyermekét miért nem érdekli az ő sorsa? Azt a négy gyereket pedig ő meg a felesége nevelte fel. Hol a gyermeki hála . . .? — Kérdezhetném; de ilyesmire igaz, az apja, a „hálából” nem tudna fennálló házat építeni. . . . De olykor legalább üdvözlőlappal köszönthetnék! . . . ezt sem teszik meg! * Majdnem utoljára hagytam T. J. bácsit, aki O. valamennyi barlanglakója közül egyedül tagja az MSZMP-nek. Igaz, J. bácsinak is hosszú, kacskaringós útja vezetett a pártig. Valaha kereskedőtanonc volt, felszabadult, megvan a segédlevele. Később az államigazgatásban találta meg a helyét. Főjegyzője volt S. és U. községnek, utóbb adótiszt a p-i tanácsnál, s onnan is ment nyugdíjba. Ki lenszázhetven hét forint a nyugdíja, beosztja magának, s azon csodálkozik, hogy havonta csak 100 forintot tud megtakarítani belőle. Százötvennyolc forintot fizet az öregek napközijében a tízóraiért, az ebédért. Nyugdíját azzal egészíti ki, hogy gyakran elhívja a sz-i, a k-i tanács, hogy segítsen, nézze át az adólistát. Ezért J. bácsi napi negyvennyolc forintot, meg szállást és eltartást kap. T. J. fiatal korában nem tudta, hogy merre van O.- A lánya e.-i emberhez ment férjhez — a vő buszsofőr, s ő úgy került kapcsolatba a környékkel. Tízezer forintért vette a pinceházat, amit szépen berendezett magának. Úgy számítja, hogy innen hal meg. * 100
