Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban
Este van, villany ég Sz.-éknál, amikor bemegyek. Nagyon sokan vannak a pinceház meleg konyhájában. Itthon van a gazda, a negyeven két éves Sz. I„ harmincnyolcéves felesége, tizennyolc éves, már férjnél levő lánya négyhónapos gyerekével, a hatodikos E. Rajtuk kívül itt van egy négyéves kislány a szomszédból, meg jómagam. Elég szorosan vagyunk. Innen fűtik az egész lakást, aminek csak egy szobája van. A bútorzat rendes, tisztaság van, a falat kifestették. Öten laknak itt, a két szülő, meg három lány, a már említett iskolás E., meg még két nővére, akik közül az egyik tanuló E.-ben a R. V.-nál, a másik a megyei keltetőben dolgozik. Sz. I. az egri Ö. V. öntvénytisztítója, havi 2300 forintot keres. Felesége ugyancsak E.-ben, a T. F.-án takarítással 1350 forintot. A két lány összesen kétezerötöt hoz a házhoz havonta. Buszbérletre elköltenek havi 500 forintot. A konyhapénzük az asszony szerint 1700-ra tehető két fizetés között. Mondják, hogy nem győznek belőle krumplit venni, ami „nemzeti” eledelük. Az asszony K.-re, a férfi T.-ra való, nyírségiek, krumplievők, s a liszt éppoly fontos eleségük. Húst hetente kétszer esznek, rendszerint az egri hatósági hússzékből vásárolják. Van rádiójuk, mosógépük, meg egy nagy kávéfőző. Villanyszámlájuk az utolsó két hónapban — 1972 november— december — 174forint volt, de nem ennyi áru áramot fogyasztottak, mert K. J. szórakozásait is a Sz.-ék órája méri, megegyeznek hát fizetéskor, hogy ki mennyit ad a díjbeszedőnek. (K. azzal honorálja, hogy megengedték neki a villany átvezetését, hogy felszerelt egy hangszórót a Sz.-ék konyhájában, s mikor a nagylányok átcsengetnek hozzá, akkor feltesz egy-egy nyugati táncszámot a lemezjátszóra.) Sz.-ék körülbelül középen helyezkednek el a pinceháziak rangsorában — ha lehet egyáltalán valamiféle rangsort megállapítani. Ez az elhelyezkedés az anyagi helyzetre, a táplálkozásra, a lakás felszereltségére, a ruházkodásra és hasonló dologra vonatkozik. Azt mondják, hogy van anyagi alapjuk arra, hogy egy régebben épült házat vegyenek, de ezt azért nem hiszem, mert „hivatalos” helyről arról értesültem, hogy a tanács felhajtott nekik egy olcsó házat, s mivel nem volt pénzük, segítettek abban is, hogy valakitől kölcsönt szerezzenek, de a foglalóra kölcsönkért háromezer forintot egyetlen nap alatt megitták! Riasztó eset. Ennek ellenére az az általános vélemény a községben, hogy ők eljönnek a pinceházból, ,, . . . ha majd megkomolyodnak!” Furcsa, hogy egy negyvenkét éves embertől várják a megko- molyodást; de elfogadom a falu véleményét, mert magam is úgy láttam, hogy a Sz.-ék igényei túlmutatnak a pinceházon ... * Az ifjú Z. I. (van idős Z. I. is, az ő édesapja, aki szintén pinceházban lakik) tavaly vágott még egy lyukat a pinceház mellé, s ötezer forintnyi költséggel fürdőszobát rendezett be! Pinceház és fürdőszoba, egyáltalán nem összeillő fogalmak, mégis tény, érdekes tény. A fürdőszoba embermagasságig csempé- zett, a kád be van építve, a vízmelegítést a gázrezsó és egy mosófazék szolgálja, a víz egy tetőre szerelt horganyzott hordóból folyik alá a kádba. Az egész pinceház egyhelyiséges, van televízió, rádió, 7550 forintos. Tizenkét éve vásárolt bútor van a szobában. Tisztaság mindenütt, még a különbejáratú, műhelyként is használatos kamrában is. Ifjú Z. I. kinyitja előttem a szekrényajtót, mutatja, hogy négy kabátja van, hat öltönye, feleségének tizenöt ruháját számolok hirtelen össze, meg négy, még megvarratlan ruhaanyagot. A házigazda munkakönyvé jelenleg a zakója belsőzsebében van, alkalmi munkákat vállal, a párttitkár megígérte neki, hogy a termelőszövetkezet új, hat tonnás ZIL teherautóján ő lesz az egyik rakodó, vár tehát a kocsira. Volt kondás, volt tanácsi alkalmazott havi 1880-ért, de nem tudott kijönni a titkárnővel, elment E.-be segédmunkásnak, onnan számolt le most, nemrégen. Hosszasan beszélgetünk, többször arra fordítom a szót, hogy mikor költözik el majd a pinceházból? Úgy tesz, mintha ki akarna térni a válasz elől. Másnap tudom meg a tanácsnál, hogy bár a falu egyik legszorgalmasabb emberéről van szó, nem mutat nagy hajlandóságot a barlangból való kiköltözésre, s olybá tűnik, hogy csak az utolsók között jön maj'd le a dombról. Jól megvan odafent — mondja maga is. Nehezen lehet megérteni, hogy miért ragaszkodik a pinceházhoz. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy nagy út a megszokás. Talán az js közrejátszik a pinceházhoz való ragaszkodásban, hogy Z.-nak nincs gyerekük? Ők is abba a csoportba tartoznak tehát, akik mennének, de .. . S vélük le is zárul a barlanglakok — talán kicsit önkényesen megállapított — második csoportja. Öt család, válaszút előtt. 96
