Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban
5. VÉLEMÉNYEK Megkérdeztem a pinceháziakról két o.-i diáklányt, a huszonegy éves harmadéves orosz—történelem, szakos tanárjelölt M. l.-t és a tizennyolc éves, negyedikes gimnazista M. K.-t. Mindketten újnak tűnő nagy, fennálló házban laknak az egri úton, körülbelül egy kilométerre a pinceházaktól. Mindketten magnetofonról tanulnak nyelvet, külön szobájuk van, modern bútorokkal berendezve. Szívesen beszélnek, s örömmel tapasztalom beszélgetés közben, hogy a két lány társadalomszemlélete annyira magas színvonalú, hogy díszére válna akár egy-egy főiskolát végzett szakembernek is. Amikor a pinceháziakra terelem a szót, meglepi őket, hogy még mindig hatvanan laknak a barlangokban. Egyöntetűen az a véleményük, hogy aki ma O.-on „ebben a gazdag faluban, ahol mindenki megtalálhatja a maga jó megélhetését” pinceházban lakik, az önmaga miatt lakik ott, magyarán azért, mert élhetetlen, nem szeret dolgozni, vagy éppen alkoholista. Emlegetik, hogy ma olyan segítséget kapnak a társadalomtól a kiköltözők, hogy ,,... ezzel a lehetőséggel nem élni egyenlő a bűnözéssel. Veszélyezteti önmagát, a gyermekét a barlanglakó!” Az o.-i termelőszövetkezet a főutcán egy modern bisztrót üzemeltet, havi harmincezer forint tiszta hasznot húz belőle. Megkérdeztem a bisztróvezetőt, hogy vajon ott isznak-e a pinceháziak. Mondta, hogy nem, nem szeretik a „fényt”, nem szeretik, hogy itt valamivel többet kell fizetni az italért, mint magánháznál. Tudja, hogy viszonylag sokan laknak még odafent, maga is ott lakott, és summázott véleménye az, hogy ,,... valahogy nem olyan emberek ők, mint a fennállóháziak, nem törekvők, nem akarnak jobbat, szebbet. Mintha nem akarnának mai módon élni”. Beszélgettem az o.-i általános iskola pedagógusaival .Ők is nyilvántartják, figyelik a pinceházban lakó gyerekeket — összesen öt van — s fokozottan segítik őket a tanulmányi munkában. Azt mondják, hogy Sz. E. és B. L. nem sokáig lesz már pincelakó, de aggódnak a három K. gyerekért, főképp a szülők alko- holszeretete miatt. Úgy tudják, hogy akkor, amikor a két szülő egyszerre részeg, a családi élet legintimebb jelenetei is a serdülőkorú gyerekek szeme előtt játszódnak le. Őket veszélyeztetett tanulókként kezelik az iskolában is, megtették a kezdeti lépéseket, hogy a kis J.-t (ötödikes, 4,5 volt a félévi átlaga) a következő tanévre felvegyék — általános iskolás kollégiumba. 6. Gyerekek és gyerekek. O.-on ugyanis kétféle gyerek van. Pinceházi és fennállóházi. Azt mondja az egyik pedagógus, hogy amikor járkál a padok között, a pinceházi gyerek közelében dohszagot érez annak a ruhájából. Nézzük először őket, a velük való beszélgetést, mely az iskola igazgatónőjének jelenlétében hangzott el. Nehezen indult a szavuk, de jót derültek azon, hogy legelőször a zsebeik tartalmára voltam kíváncsi. A nevetgélés után megoldódtak a nyelvek. Az öt gyereknél három fésű volt, — egy lánynál és két fiúnál! K. Z.-nak van körömvágója, Sz. E. erre a célra egy egészen kicsi zsebkést hord magánál. Valamennyinél van zsebkendő, tiszta is mindegyik. Három gyereknél olcsó zsebnaptár van, a termelőszövetkezet karácsonyi csomagjában kapták. Megkérdezem tőlük, hogy mit tennének, ha adnék most nekik 1000 forintot. Mit vásárolnának! B. L. hozzátenné az otthon őrzött 625 forintjához, amit nagyanyjaitól, rokonaitól kapott apránként, búcsúra, karácsonyra. Sz. E. venne egy olcsóbb zsebrádiót, a többit szüleinek adná, hogy használják fel arra, amire akarják. A három K.-gyerek a legidősebb, Z. vezérletével azt mondja, hogy odaadnák szüleiknek. Mondják, hogy édesanyjuknak adnák, mert,,... apánk elinná." Megkérdeztem tőlük, hova utaznának külföldre? Hárman a Szovjetunióba mennének levelezőtársukhoz, B. L. Rómába látogatna, mert ,,... ott sok régi épület van, meg egy olyan . . . olyan körszínház is.” (Feltehetőleg a Colosseumra gondolt.) Elmenne Finnországba is, mert ,,.. . azok rokonok, meg ott szép tájak vannak.” K. E. a Szovjetunió mellett Ny—át is említi, mert .......az egy nagyváros.” (Gondolom, itt az is nyom a latban, hogy K.-né újfehértói születésű, s Erzsi bizonnyal rokonlátogatás alkalmával járt már a Nyírség fővárosában.) A gyerekekhez intézett utolsó kérdésem az volt, hogy mikor és milyen ruhaneműket kaptak utoljára. A három K. az ősszel kapott egy-egy műszálas hosszúnadrágot, ezenkívül E. farsangra cipőt is. Sz. E. a novemberi születésnapjára egy hosszúnadrágot, valamivel később szoknyát, blúzt, pulóvert. B. L. amióta az iskolai év tart, egy bársonyöltönyt, egy cipőt és egy garbót kapott. 7 Forrás 97
