Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban
ágy, egy szekrény, egy szék, egy láda van benne, egy hideg kályha és egy kicsi asztal, amin a tévé áll. Edényt, akár csak egy vizeskannát is, sehol nem látok. K. j. intézetben nőtt fel, —ról jött ide feleségestől. Munkaalkalmat kerestek. Mindketten —ben, a —gyárban dolgoznak, együttes kerestük havi 3000 forint. A házat kilencezerért vették. Mondja, hogy nem tudnak takarékoskodni, nagyon keveset keresnek. Mozigépész szeretett volna lenni, mutatja a tankönyveit: meg néhány ismeretterjesztő elektromos barkácskönyvet is elővesz. Az asszony egészséges, de ő volt már sárgaságban és műtötték a gyomrát. Tényleg betegeskedő ember benyomását kelti, hangja is halk, szinte félénk. Hajnali négykor kel, délután négyre ér haza a sivár pinceházba. Ami igaz, igaz; a pinceháza sivárságáért maga K. J., meg legfeljebb az asszony felel. Az egyik munkatársa említette a látogatásom után; ,,Ha valaki segédmunkás, pinceházban lakik, az ne vásároljon részletre négyezer forintos magnót, ne hangfalat építsen hobbyból, hanem házat!” Ez az egyetlen mondat természetes őszinteséggel jellenzi a K. házaspárt. Van televíziójuk — nincs edényük. Van magnójuk — nincs ünneplő ruhájuk. Van hangfaluk — nincs egy fillér megtakarított pénzük sem. Amíg ilyenkor februárban, az o.-i ember már metszi a szőlőt, tesz-vesz a kertben, addig K. J. ül az ágya szélén a pinceházban és egy ollóval kivágja a héten megjelent képes- és napilapokból a bűnügyi tudósításokat, hogy beragassza egy spirálfüzetbe. Ez is a hobbym — mondja, s hozzáteszi: „Nem baj, leszek én még mozigépész!” Egy harmincnégy esztendős ember játszik, vágyat kerget, közben nem veszi észre, hogy megőszül. Erejét, idejét, szakértelmét — ha van —gyerekes dolgokra fecsérli, s azt sem veszi észre, hogy igényei az emberi szint alá csökkennek, szinte kórosan, deformálódnak. Ők eljönnek a pinceházból? Alig hiszem. Ha mégis, akkor csak az utolsók között. Addig hallgatják a tánczenét, a fűtetlen barlang- lakásban. . . * Említette az orvos, hogy egy csecsemő is él a pinceházban. A csecsemő Sz. l.-nak, az egri Á. P. segédmunkásának Zs. fia, aki május harmadikán lesz egyéves. Erős, szép, nagy gyerek. Eszik, gőgicsél, mosolyog is rám, pedig először lát. Édesanyja — huszonegy éves, nem kapja a 650 Ft gyerekgondozási segélyt, mert csak négy hónapot dolgozott egy egri üzletben takarítónőként, mielőtt gyermeke született. Ő van csak itthon; Sz. I. és a nagyobbik gyerek, a hatéves P. a szomszédos N.-ra mentek kutyáért, mert hiányzik a házőrző. A pinceház a feleség nagymamájáé, így azért bért nem fizetnek, csak az évi 87 forint házadót. A bútort feltehetően használtan vették. Két szekrény, egy gyerekágy, két éjjeliszekrény van a zsúfolt szobában, egy kis asztalon, két széken, s a szobát jól bemelegítő konyhai tűzhelyen kívül, melynek jórészét a duplaágy foglalja el. Az élénk, fürgenyelvű fiatalasszony elmondja, hogy hatvanhatban házasodtak össze, két évvel később költöztek fel a dombra, a pinceházba, azért, hogy magukban legyenek. Vásárolni nem nagyon vásároltak semmit (ez alatt háztartási gépeket, úgynevezett tartós fogyasztási eszközöket ért), mert a villanyt csak 1972 júniusában vezette be a férje, „maszek” alapon, úgyhogy áthúzta a vezetéket a szomszédból. Havi átlagban negyven forintnyi villanyt fogyasztanak, mert a lakás meglehetősen sötét. A sötét ellen használ a villanyfény, de nincs olyan villanykörte, ami elviselhetővé tenné a két fiatalembernek s két kicsi gyerekének a vizes, nyirkos lakást. Tavasszal, amikor sok hó olvad el a tetőn, akkor belül, a meszelt falon folyik le a víz. Sz. I. borpalackozóban dolgozik, az üres üvegekkel telt ládákat üríti, s rakja a futószalagra. Kombinált bére van, órabérteljesítmény. Havi 2200 forintra rúg a keresete. Ezeket már ő mondja el, mert időközben hazaérkezett N-ról. Arról beszélgetünk, hogy mikor mennek el a pinceházból. Kertelés nélkül mondja, hogy örül, ha negyedmagával megél a fizetéséből, nemhogy takarékoskodni tudna házra, vagy építkezésre. Neki nem élnek már a szülei, de az asszony rokonsága bizonnyal segítene egy egri lakás megvásárlásában, csakhogy ehhez meg a vállalat garanciája, pénze és kiutalása kellene. Hogy lesz? Mint lesz? Nem tudja. Ahogy Sz. I. széttárt kezét néztem, egy pillanatra úgy tűnt, mintha átfogná az egész Gárdonyi utcát, a pinceházak sorát. Havi kétezerkettő, feleség, meg két gyerek, akik naponta megisznak másfél liter 5,50-es tejet. Ilyen alapon nehéz elmenekülni a pinceházból. A huszonöt éves Sz. I. egyfolytában dolgozik tizennégy éves kora óta, hamar jött a család, nem jutott, nem juthatott többre. Ő igazán megérdemelné a segítséget. Más úton nem tud onnan eljönni. * * 95
